A közérdek oltárán feláldozva – generációkon át?

1988 májusában egy budapesti kórház szülészetén dolgoztam. Egyik nap a mentősök behoztak egy  – a Dunaparton született –  kicsit, akit másnap alkoholfüggő anyja otthagyott a kórházban.

A kicsi elég rossz állapotban volt, delíriumos rohamai miatt 2 hétig alkoholos infúziót kapott, hogy fokozatosan állítsák le az alkoholról. 1 hónapos korában nevelőszülőként hazavittem őt 3 gyermekem mellé.

3 hónaposan, az első oltása után 1 héttel, egy szombat délben leállt a kicsi légzése. Mivel éppen etetéshez készültem, időben észrevettem, így sikerült újra indítanom a kisbaba légzését. A mentősök nem akarták bevinni a kórházba, mondván hogy félrenyelt a gyermek – hiába bizonygattam, hogy még fel sem vettem a cumisüveget

A kórházban szintén nem hittek nekem, félrenyeléssel vették fel az osztályra hosszas veszekedés után, mondván: ha az anyuka annyira akarja, benntartják. Másnap délben legnagyobb megdöbbenésemre oxigénsátorban, vénapreparálással a karján, csövekkel mindenhol találtam az ágyában kikötözve. Letagadták, hogy újra rosszul lett, csak a zárójelentésen felsorolt gyógyszerekből  (pl. diadreson, stb) derült ki, hogy majdnem elvesztettük. Ennek ellenére tündéri, okos kislány lett belőle. Szinte állandóan énekelt, verset mondott, imádta az egész család.

3 éves születésnapja után 1 héttel a törvényeknek megfelelően, egyik napról a másikra a vérszerinti apja elvitte tőlem. Nem is találkozhattam vele többet. Az óvónőjével tartottam a kapcsolatot, ő néha megengedte, hogy alvás közben megnézhessem. Így tudtam róla, hogy epilepsziás lett, nevelési tanácsadóba kellett hordani. Később elköltöztek, így semmi információm nem volt többé.  15 éves korában egy rendőrségi felhívásban ráismertem, kiderült, hogy többször megszökött otthonról, így került állami gondozásba. Onnantól tartottam vele a kapcsolatot, hétvégére hazavittem,  újra családtagnak érezhette magát.

Nagyon nehéz körülményei ellenére 2011-ben született egy kislánya, akit nem tudott magához venni. Megint jött a megoldás: nevelőszülőként hozzám került a kicsi.

A kisbaba koraszülött volt, 3 héttel előbb született a kelleténél. A jobb lába kicsit feszes volt (ez is kisfokú agykárosodásra utalt). Édesanyja a terhessége alatt ideggyógyászati szereket szedett. Ennek ellenére szépen fejlődött, rengeteget tornáztattam, 4 hónaposan hasra – és visszafordult. Természetesen a kötelező oltásokat 3 ill. 4 hónaposan megkapta.

A 4 hónapos, 2. ismétlő oltás után vettem észre, hogy a pici rosszul alszik, nyugtalan, éjjel újra többször felébred, nyöszörög, öklendezik. Mintha refluxos lenne… Természetesen elvittem orvoshoz, elmondtam, mi történt az édesanyjával oltás után –  reméltem, hogy tud valamit segíteni. A válasza az volt, hogy duzzadt a fogínye, biztosan azért nyugtalan. Igazából semmi konkrét dolgot nem tudtam volna mondani, de nagyon aggódtam. A pici egyébként rendesen evett, vidám volt, egész nap játszott, gügyögött.

Július 21-én vidékre utaztunk, pár nappal a 4 hónapos oltását követően. Egész úton nézelődött, játszott. Megérkezésünk után próbáltam megetetni, de nem kérte az ebédjét. Szemmel láthatóan álmos volt, így 12 órakor letettem aludni. Annak a szobának a nyitott ablaka alatt ültünk, ahol ő aludt, hogy azonnal meghalljuk, ha felébred. Többször benéztünk rá, de szépen aludt. 14 órakor kislányom (akkor volt 14 éves) bement hozzá, hogy a járkálással, mozgással felébressze, mert szerettük volna, ha megebédel.

Pillanatokkal később őrült sikítással rohant kifelé, hogy menjek, mert valami van a kisbabával… Beszaladtam, és rögtön láttam, hogy nincs légzése. Azonnal megkezdtem az újra élesztését, miközben unokatestvérem hívta a mentőket. 12 perc alatt kiértek, majd kerek 2 órán keresztül próbálták visszahozni az életbe. Többször úgy tűnt, talán sikerül, mert újra rózsaszín lett a lábacskája, de 16 óra 12 perckor végül kimondták a halál beálltát.angel-1623327_1920

Azt hiszem, könnyű elképzelni, mit érezhettem. A pici meghalt, lányom teljesen magán kívül volt, én sokkot kaptam. Később mesélték, hogy megkértem a doktornőt, hogy felöltöztethessem a kicsit, mert fázik. Amíg jöttek a rendőrök, majd a szállítók, végig énekeltem neki, a karomban ringattam. Alig tudták elvenni tőlem. Az igazságügyi boncolás nem talált semmit. Semmi elváltozás, semmi kimutatható! Azt mondták, fogadjam el a megváltoztathatatlant. Senki nem hibázott, egyszerűen ennyi volt neki megírva. Hónapokig kislányommal mindketten csak kóvályogtunk, néha még ma is hallom a kicsi sírását, a teraszra kilépve látom a járókáját.

1 hónapja tettem el az éjjeliszekrényem fiókjából azt a rugit, amiben az utolsó éjjel aludt. Már én is beláttam, tényleg nem lehet érezni az illatát.

Azóta ezen a téren is rettenetesen sokat tanultam – egy csomó  tényező volt a kicsi anamnézisében, ami miatt nem kaphatta volna meg az oltásokat! Az anya légzésleállása az oltás után, a koraszülöttség, az idegrendszeri sérülés, az hogy antidepresszánsokat szedett az édesanyja terhessége alatt, az, hogy a 2. oltás után különös idegrendszeri tüneteket produkált előrevetítette, hogy esetleg a plussz terhelés sok lesz a kicsi szervezetének. De hát a törvények! A kötelező szabályok! A papírforma! Sajnos már késő nekem ezen gondolkodnom, de talán másoknak még nem! Még el lehet talán érni, hogy az oltások egyrészt választhatóak legyenek, másrészt egyénre szabott ütemben, és összetételben kapják az érzékeny gyermekek. A saját védelmükben.

M.Zs.

Örök emlékül B-nek.

A család kérésére az adatokat a SZMOV bizalmasan kezeli, hivatalos indoklással ellátott felkérésre (pl. tisztességes kivizsgálás szándéka) a beküldő család alátámasztja a történtek valósághűségét. Célunk tájékoztatni a szülőket arról az értelmetlen és embertelen gyakorlatról, ami a kötelező oltásrendszer égisze alatt folyik évtizedek óta hazánkban,  Magyarországon.

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s