PRIORIX – Engedély nélküli gyógyszerkísérlet a magyar serdülőkön

Az Egyesült Államokban 1963-ban, Magyarországon 1969-ben vezették be a kanyaró elleni oltást. Azon időszakban, amikor a kanyaró (measles) miatti halálozási arány a nullára csökkent.

 

Az oltások kötelező jellege sajátos helyzetet teremt egy szabad országban, ahol a közjóra hivatkozva kényszerítenek embereket arra, hogy sokszor akaratuk és belátásuk ellenére oltassák be magukat vagy gyermeküket. Miközben azonban a közérdekre hivatkoznak, az oltóanyagok elkészítése és tesztelése bizonyos cégeknek – üzlet. Innentől összekeveredik a közjó és az üzleti érdek, s az oltóanyag ipar a közegészségügyi okokra hivatkozva szabadon kockára teheti egészségünket. Az oltóanyagok higany- és alumíniumtartalma és az autizmus járványszerű terjedése közti egyre nyilvánvalóbb kapcsolat újra élesen veti fel a kérdést: a közjóra hivatkozva meg lehet-e fosztani az egyént önrendelkezési és önvédelmi jogától? És akik mindezt elrendelik, valóban mindent csak a közjó érdekében tesznek-e?

Mi a közmédia által keltett kanyarópánik eredménye? Mit tettek hazánkban, hogy megelőzzék a “gyilkos” kórt?

Egy évtizede több ízben és jelenleg is az iskolai 6. osztályos kampányoltásokhoz egy, az MMRVaxproval szinte teljesen azonos kombinált készítményt, a PRIORIX-et használják (MMR: mumpsz, kanyaró, rózsahimlő elleni kombinált oltóanyag). A készítményt a GSK immár hazai leányvállalata gyártja (aki 1,8 milliárd forintból fejleszti vakcinagyártó részlegét – és nem mellesleg áll a bárányhimlő oltás kötelezésének lobbitevékenysége mögött is).

Van-e ezzel baj?

Több is. Elsőként: a mumpsz-kanyaró-rózsahimlő kombinált oltásra 15 hónaposan beadott MMRVaxpro alkalmazási előírása szerint egy személynek életében egyszer van szüksége.

„4.2 Adagolás és alkalmazás:

Adagolás: 12 hónapos vagy annál idősebb személyek: 12 hónapos vagy annál idősebb személyek egy dózist kell kapjanak, egy kiválasztott időpontban.

Legkorábban 4 héttel az első dózis beadása után egy második dózis adható a hivatalos ajánlásoknak megfelelően. A második dózis azon személyeknél szükséges, akik bármilyen okból kifolyólag nem reagálnak az első dózisra.”

Lehet-e ezt a mondatot másként értelmezni, mint hogy alap esetben nincs szükség második oltásra?

Emellett a következőket is olvashatjuk:

„Mint bármely más vakcina esetében, nem minden oltottnál alakul ki protektív (védelmet adó) immunitás.”

„A PRIORIX egyszeri dózisával végzett oltás korábban szeronegatív (oltásra nem reagáló) alanyok 98,1%‑ánál indukált kanyaró elleni antitesteket.

Két évvel a primer (első, védelmet adó) vakcinációt követően a szerokonverziós ráta (ellenanyaggal rendelkezők) 93,4%” a kanyaró esetében.

Egyrészt tehát nem mindenkinél alakul ki „védettség”, sokan nem reagálnak az oltásra. Első körben itt vesztünk az előszeretettel hangoztatott 95%-os átoltottság arányából. Másrészt a kialakult ellenanyag szint az évek múlásával csökken. Ha két év után a gyógyszergyártó saját mérési eredménye szerint is 4,7%-ot veszítünk, 11 év alatt, a 6. osztályig vajon mennyit? (Természetesen nem tudjuk megmondani, mert ilyen vizsgálatot – vajon miért? – soha nem végeztek.) A védettségi rátát tovább rontja a harmadik tényező: az oltásra keletkezett ellenanyagszint NEM FELTÉTLEN JELENT VÉDETTSÉGET! Ellenanyaggal rendelkező személyek is megbetegedhetnek! 

Tehát három ponton is megdől az a gyakorlatban soha nem bizonyított, csupán statisztikusok kreálta és oly szívesen hivatkozott teória, a „nyájimmunitás”, amely szerint a népesség 95%-os átoltottsága védelmet jelent egy esetlegesen kialakuló járvány idején. Maga a nyájimmunitás ugyanis egy megfigyelés, a népesség bizonyos hányada átesik a betegségen, természetes módon immunis lesz ellene és megállítja a járványt. Az oltások adta mesterséges nyájimmunitás fogalma ezen a megfigyelésen alapszik, de a gyakorlatban a 150 éves oltásgyakorlat ellenére a mai napig sem nyert bizonyítást: a magas átoltottság ellenére sem szűntek meg a betegségek. Sőt, az oltásnak ellenálló rezisztens kórokozók ugyanúgy jelennek meg sorra, mint az antibiotikum rezisztens kórokozók. Kijelenthetjük, hogy a meggondolatlan, nem körültekintő túlhasználat eredményeként.

A törvényes jogalapot a kötelezésre a nyájimmunitás fogalma adja, ellenben nem számol azzal, hogy:

1. csak a gyerekeket oltják be, akik a teljes népesség töredékét jelentik,
2. a gyermekként beoltott felnőttek védettsége a betegség ellen régen lecsökkent vagy eltűnt.

A természetes nyájimmunitás, azaz a fertőző betegségek Isten adta védelmi lehetősége a tömeges oltáskampányok miatt igencsak átalakult. Bővebben ebben a videóban pár percben Dr. Andrew Wakefield osztja meg velünk aggályait.

A 2017-es makói járványban a 13 kanyarós betegből 7 kétszeresen oltott volt. Mi végre akkor a második oltás, ha azzal együtt is betegek lehetünk?

Lássuk, mi tudható még a szóban forgó oltásról!

Serdülőkre nem vizsgált vakcina

A PRIORIX vakcinát a gyártó hatékonyságra illetve biztonságosságra 9-24 hónap életkorú gyermekeknél tesztelte a klinikai vizsgálatokban. Serdülőkorú gyermekeken és felnőtteken tehát nincsenek vizsgálataik! Idézünk a készítmény alkalmazási előírásának 5.1 pontjából:

„Serdülők és felnőttek

A PRIORIX biztonságosságát és immunogenitását (hatékonyságát) serdülőknél és felnőtteknél célzottan nem vizsgálták a klinikai vizsgálatokban.” Egy olyan készítményről beszélünk, amelynek számos mellékhatása között az alábbiakat tudhatjuk:

• Lázgörcs (olyan görcsök, amelyek magas láz esetén jelentkeznek)
• Allergiás reakciók
• Az agy, a gerincvelő illetve a perifériás idegek fertőző betegsége vagy gyulladása
• Súlyos életet veszélyeztető allergiás reakciók (anafilaxiás sokk)
• Guillain-Barré szindróma
• Idegrendszeri elváltozások
• Kötőhártyagyulladás
• A vérlemezkék számának nagymértékű csökkenése
• A vérerek szűkülete vagy elzáródása
• Kanyaró- és mumpsz-szerű tünetek
• Felső légúti fertőzések
• Középfül-fertőzés
• Nyirokcsomó-duzzanat a nyakban, a hónaljban vagy az ágyékban
• Hörgőgyulladás
• Fültőmirigy-duzzanat
• Hasmenés; hányás

Kötelező gyógyszerkísérlet?

Hogyan olthatják ennek tudatában a 6. osztályos gyerekeket egy, a korosztályukra nem vizsgált készítménnyel? A válasz egyszerű: egy „módszertani levélben” leírt szakmai ajánlás alapján, oltási kötelezettséggel együtt. Ezeket a gyermekeket kötelezően beoltják: azaz a készítményt olyan betegcsoportnál alkalmazzák, amely számára az nem engedélyezett! Egy olyan készítmény pedig, amely javallatban illetve betegcsoport esetében nem engedélyezett, kizárólag klinikai vizsgálat keretében adható. A fenti gyakorlat tehát nem más, mint gyermekeken végzett gyógyszerkísérlet. Amely ráadásul az orvosok és szülők tudta és engedélye nélkül történik, azaz illegális.

Mit kell tudni az illegális gyógyszer kísérletekről, kutatásokról?

1997. évi CLIV. Törvény az egészségügyről 159. § (3) „A kutatás alanyát a kutatásba való beleegyezését megelőzően szóban és írásban tájékoztatni kell a) a kutatásban való részvételének önkéntességéről, valamint arról, hogy a beleegyezés bármikor, indoklás és hátrányos következmények nélkül visszavonható; b) a tervezett vizsgálat, vagy beavatkozás kísérleti jellegéről, céljáról, várható időtartamáról;”

Btk. 171. § (1) „Aki emberen orvostudományi kutatást engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően végez, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Gyógyszerkísérlet alá vetett gyermekek, a szülők tájékoztatása nélkül? Mellékhatások bejelentése nélkül? A GSK gyógyszercég története nem szűkölködik az ilyen típusú, etikátlan – akár vakcinákkal végzett – engedély nélküli gyógyszerkísérletektől.

Hogyan történhet meg ez? Hogyan írhatja felül egy „módszertani levél” a készítmény gyógyszerhatóság által kiadott alkalmazási előírásában foglaltakat? Hogyan írhatja felül egy „módszertani levél” a klinikai vizsgálatok nemzetközileg egységes és elfogadott, rendkívül szigorú jogi szabályozását? Hogyan írhatja felül egy „módszertani levél” a Gyógyszertörvényt, amely tiltja a javallaton kívüli gyógyszerhasználatot és az illegális gyógyszerkísérletet? (Nürnbergi Kódexet, a Helsinki Deklarációt, az Oviedói Egyezményt, a GCP-t)

Elegendő indok lehet minderre a Közérdek?

Mikortól serdül egy gyermek?

Egy élettan professzor kérdésünkre azt a választ adta, hogy változó életkorban, hisz minden gyermek más. Az ÁNTSZ 10-11 éves kortól már serdülőnek tartja a gyermekeket. De elég, ha csak körülnézünk a 12 évesek közt: egyik még kisgyermek, a másik serdül. A nemi hormonok hirtelen megnövekedő termelődése a teljes hormonrendszerre kihat, amely az egész szervezetet, többek között az immunrendszert is szabályozza. Egy serdülő immunrendszere nem azonos a klinikai gyógyszervizsgálatokban tesztelt 9-24 hónapos csecsemőkével, kisbabákéval, akik még gyengébben reagálnak az oltásokra is. Egy serdülő immunválasza és oltási reakciói sokkal erőteljesebbek, mint a babáké.

Akkor honnan tudhatjuk, mi szülők és az oltást beadó orvosok, hogy biztonságos-e ez a vakcina?

Arról, hogy a PRIORIX vakcinát nem tesztelték serdülőkön, a szülőket egyáltalán nem, az orvosokat pedig nem megfelelően tájékoztatják. A várható következményekre így sem a szülők, sem az orvosok nincsenek felkészülve.

A bizonyítékokat, amelyek az oltóanyagok biztonságosságát és hatásosságát elvileg garantálják, a gyártók közvetlenül szolgáltatják klinikai vizsgálatokon keresztül. Független vizsgálatokat a gyártó nem támogat, a megjelenő, a médiába mégis kikerült bizonyítékokat, amelyek az oltások káros hatásait igazolják, nevetség tárgyává tesz, esetenként bírósági útra tereli. Az MMR oltás és autizmus összefüggését feltáró brit orvos, Dr. Andrew Wakefield eredményeit a hazai szakma igencsak félrevezetően így bagatellizálja és ferdíti el: „egyértelműen lezárult a tudományos vita erről, elindítóját – dr. Wakefieldet – Angliában bíróság elé állították a szándékosan manipulált vizsgálataiért és azok téves eredményeinek közléséért”. A valóság ennek éppen ellenkezője: nemhogy bíróság elé nem állították, hanem a The Lancet orvosi szaklap is elismerte, hogy jogtalanul vonták vissza Dr. Wakefield tanulmányát.

Egy újonnan engedélyezett készítmény biztonságossága azonban csak hozzávetőlegesen állapítható meg, hiszen rendkívül csekély adat áll ehhez rendelkezésre. A készítmény valódi biztonságossága és távolabbi hatásai csakis éveken, évtizedeken keresztül folytatott gondos utánkövetéssel és adatgyűjtéssel ismerhető meg. Az utánkövetésnek alapvető eleme az olyan mellékhatás-bejelentő rendszer, ahol a beteg és családja bejelentheti a tapasztalatait, ahol a bejelentéseket komolyan kivizsgálják, dokumentálják, ahol az orvosokat nem teszik anyagilag és erkölcsileg érdekeltté a mellékhatások eltitkolásában, elbagatellizálásában. Ahol az anyák észrevételeit figyelembe veszik, sőt, felhívják a figyelmet a gyermek oltás utáni megfigyelésének fontosságára. De ezek a rendszerek sem a világon, sem hazánkban nem léteznek, nem működnek, sőt, épp ellenkezőleg, a csekély számú mellékhatás-bejelentést is eliminálják a hatóságok – egy későbbi cikkünkben ezzel részletesen foglalkozunk.

Oltást követő súlyos mellékhatásként hazánkban csak az azonnali reakció az elfogadott. De mi történik azokkal a gyerekekkel, akiknél nem azonnal jelentkeznek a tünetek? Akiknél elindul egy alattomos, lassú folyamat és csak hónapokkal vagy évekkel később kerül felszínre a tünetegyüttes és születik meg a diagnózis: allergia, ételintolerancia, autoimmun betegség vagy idegrendszeri fejlődési zavar? A válasz egyszerű: semmi. Mert soha nem derül fény az összefüggésre. A gyermek pedig a további oltásokra is kötelezve lesz. A gyógyszergyártók és az azokkal szoros érdekeltségi rendszerben összekapcsolódó egészségügyi szervek, hatóságok és orvosok, valamint rajtuk keresztül a sajtó a szülőket rettegésben tartja azt állítva, hogy a gyermeküket halálos veszélynek teszik ki, ha elmarad az oltás. Bűntényként állítják be azokat az eseteket, ahol a szülők megtapasztalták gyermekük oltás utáni egészségkárosodását és ezért tiltakoznak a további oltások ellen. A családokat meghurcolják, a folyamatos fenyegetésekkel, bírósági eljárásokkal, súlyos összegű büntetésekkel, mi több, a gyermek családból való kiemelésével anyagilag, lelkileg, egészségileg tönkreteszik. Pedig a szülők pusztán a további egészségkárosodástól szeretnék megmenteni gyermeküket. A közmédián keresztül a társadalomnak szóló üzenet pedig így szól: „aki nem oltat, az felelőtlen”, az „halálos veszélynek teszi ki gyermekét”, sőt, az összes többit is – a nem létező nyájimmunitás jegyében – „közérdekből”.

Visszatérve az eredeti kérdésre: honnan tudhatjuk, hogy a PRIORIX oltóanyag biztonságos-e a serdülők számára? Nem tudhatjuk!

Klinikai vizsgálatot nem végeztek, a mellékhatások pedig nem kerülnek dokumentálásra.

Csupán a jó szerencsében bízhatunk. A legtöbb iskolában az iskolaorvos nem is ismeri a gyermekeket, mivel nem ő a gyermekorvosuk. Nem is látja őt oltás után, hisz ha probléma adódik, a gyermekorvoshoz vagy kórházba kerül a beteg gyermek. Mivel azonban nem a kórházban és nem is a gyerekorvos oltotta, az iskolaorvos nem is tud az eseményről (hisz a következő oltásnál vagy éves státuszvizsgálaton találkoznak újra). Fogalma sincs és nem is lesz arról, hogyan reagált az adott gyermek a korábbi oltásaira, milyen egészségi állapotban van.

  Vajon az iskolaorvos vagy háziorvos oltás előtt ellenőrzi-e, hogy van-e a gyermeknek a vakcinák alkalmazási előírásában feltüntetett segédanyagokra allergiája, intoleranciája, esetleg autoimmun vagy egyéb krónikus betegsége? Ellenőrzi-e, hogy fennáll-e esetében valamely ellenjavallat vagy kizáró ok, pl. „örökletes fruktóz intoleranciában szenvedő betegeknél a PRIORIX nem alkalmazható, mert szorbitot tartalmaz”, illetve tudhatja-e, hogy ezek közül fennáll-e bármelyik: „Ellenjavallatok: Bármely morbilli, mumpsz, illetve rubeola vakcinával, vagy a készítmény bármely segédanyagával szembeni, beleértve a neomicint, kórtörténetben előforduló túlérzékenység: aminosavak, laktóz (vízmentes), mannit, szorbit”? Ellenőrzi-e, hogy van-e a gyermeknek bármilyen rendellenessége az egészségi állapotában, egészségkárosodásra hajlamosító génmutációja vagy örökletes hajlama olyan betegségekre, amelyek a vakcina hatására beindulhatnak? SOHA! Csak a szerencsében bízhatunk, hogy egyik sem áll fenn!

Meddig folyhat ez így? Hány gyermeknek kell még a vakcináktól megbetegednie, meghalnia, hányszor többnek, mint amennyit az elkerülni szándékozott betegség (pl. a kanyaró) okozna ahhoz, hogy az oltások valós következményeinek feltérképezéséhez egy átfogó, több tényezős rendszer létrejöjjön és működjön? Egy rendszer a bejelentések valós és alapos kivizsgálására, az orvosoknak a bejelentésre való érdekeltté tételére, a szülők tapasztalatainak komolyan vételére és mindezek rendszerben való kezelésére.

Tehetünk-e mást, mint hogy ölbe tett kézzel reménykedünk?

Igen, tehetünk! Legkevesebb, hogy tájékozódunk, elkérjük(!!) az oltóorvostól a vakcina betegtájékoztatóját; vizsgálatokat végeztetünk, ha felmerül a gyanúnk az érzékenységre illetve, ha megtörtént, amire nem számítottunk és jelentkeznek mellékhatások, mi magunk bejelentjük azokat a készítmény gyártója felé, amelyre 2012. óta a hozzátartozóknak is lehetősége van, interneten keresztül.

Mindemellett ébredjünk! Egy szabad országban élünk, ahol a gyermekek jelene és jövője a mi felelősségünk, s bármi történik, ők és mi viseljük a következményeket – egy életen át! Nem pedig a „KÖZ”.

Aki be akarja oltatni magát vagy gyermekét, tegye, de aki nem akarja, annak legyen lehetősége elutasítani azt! Végtére is minden idősebb demokráciában évtizedek óta így működik – és egy nemzet sem halt ki, de nem is betegebb a miénknél a választható oltásrendszerének eredményeképpen.

 

Kép1, Kép2, Kép3, Kép4, Kép5, Kép6, Kép7