RENDSZERHIBA! SZAMÁRKÖHÖGÉS JELENT MEG BUDAPESTEN!

6590433.gif
Szamárköhögés miatti elhalálozási adatok 1853-2008, Ausztrália. A nyilak az oltások bevezetését és ismétlő adagok bevezetését jelentik.
Csökönyös, mint a szamár

A szamárköhögés (más néven Pertussis, Whooping Cough) a Webbeteg köz-információs portál szerint „Heveny, hosszan tartó légúti megbetegedés. Sem a védőoltás, sem a lezajlott betegség nem ad élethosszig tartó védettséget, minden életkorban előfordulhat, lefolyása nagyban különbözhet – immunállapottól függően – a tünetmentes átvészeléstől az akár halálos szövődményekig is”. A Neumann János Egyetem oktatóanyagában azt olvashatjuk, hogy a szamárköhögésben szenvedő gyermekek nagy többsége ugyan lassan, de teljesen meggyógyul. Az iparosodott országokban (pl. Ausztrália) a végzetes esetek aránya (halálozás) az összes szamárköhögés megbetegedésre vetítve 0.01%. Az „enyhe” betegségben szenvedő idősebb gyermekek és felnőttek azok, akik nagy valószínűséggel átadják a szamárköhögést a fiatalabb gyermekeknek. A vakcináció az 1940-es évektől fokozatosan elterjedt a világon, azonban a lakosság magas szintű átoltottsága ellenére a betegség változatlanul létezik. A „klasszikusbetegség három, jól elkülöníthető szakaszban zajlik: az első szakasz 1-2 hétig tart, légúti hurutos tünetek jellemzik (“hurutos szakasz“) főként éjszakai köhögéssel. A második szakaszra jellemző a 4-6 héten át fennálló, rohamokban jelentkező, kínzó köhögés, a hangos, húzó belégzés (“szamár-ordítás“) és a rohamot befejező hányás. A tünetek enyhülésével, majd fokozatos megszűnésével következik a harmadik szakasz, a 2-3 hét alatt lezajló felépülési időszak. Fiatal csecsemőkben a köhögési rohamok során légzésszünet (apnoe), ill. légzésleállás is beállhat. Ez a legsérülékenyebb időszak, amikor a betegség súlyos szövődményekbe és halálba torkollhat.

Szamárköhögés jelent meg Budapesten!

Az újév derekán kórházba került két csecsemő szamárköhögés miatt. A két apróság életkorából fakadóan még nem kaphatott oltást az Index híradása szerint, ezért nem okolhatjuk a szüleiket oltástagadással, felelőtlenséggel. Adódik tehát a következtetés a baj okozójáról: ki más, mint a szülő és a hozzátartozók? Ha még nem volt időszerű az oltása, azt valószínűsítik, hogy az édesanya fertőzte meg a gyermekét, amely feltételezés orvostudományi kutatásokkal igazoltan valóság alapú: a csecsemőket megfertőző baktérium oltott szülőktől, testvérektől és egyéb, a családdal kapcsolatot tartó személyektől származik. Egy emberként aggódunk a két kisbabáért, mi oltáskritikusok és oltáspártiak is.

woman-1006102_1920Borzasztó teher egy újszülött szüleinek a pici megbetegedése, ám, ha ráadásul őket hibáztatják a kisbabájuk szenvedéséért, olyan okból, ami ellen ők nem, csakis az orvosi szakma higgadt igazsága és belátása tehetne valamit – az több mint kegyetlenség. Bár a fertőzést a babák a közölt hírek szerint saját édesanyjuktól kapták el, az anya erről semmiképp sem tehet! Ha testvérek is vannak a családban – akiket rutinszerűen kötelezően beoltanak – sem lehet kivédeni a fertőződés lehetőségét, de ha a jelenlegi hatósági ajánlásoknak megfelelően az édesanya beadatta is magának a védőoltást a várandóssága alatt, az sem képes meggátolni a baktérium megtelepedését szervezetében és továbbadását a kisbabájának. Ráadásul a terhesség alatti vakcináció a szövődmények lehetőségét rejti a magzat fejlődésére nézve: az oltóanyagban jelenlévő alumínium hatásfokozó és a vakcinában lévő egyéb toxikus anyagok átjuthatnak a placentán, egyenesen a magzatba. Az anyai immunreakció is kihathat a magzat fejlődésére. A létező vizsgálatok egy része az autizmust is többek között a magzati korban elszenvedett károsodásra gyökerezteti vissza.

Szamárköhögéstől egyébként eddig sem volt mentes országunk, az éves járványügyi jelentések szerint pár elszigetelt eset minden évben lezajlott, 2008-ban pl. 33 esetet regisztráltak – ám a járványügyi jelentésekben – az oltási gyakorlat következtében a klasszikustól különböző, átalakult betegséglefolyás miatt – a diagnosztizálatlan esetek valós száma ismeretlen. Hazánk orvosai szintén felfigyeltek a szamárköhögés betegség oltást sem tisztelő makacsságára. 2012-ben a Magyar Családorvosok Lapja  1. szám 17. oldalán, Dr. Várnai Zsuzsanna: Légúti fertőzések a köhögés hátterében című cikkében így vall színt: „az utóbbi 10-15 évben a pertussis incidenciája (előfordulása) világszerte nőtt. Az immunizált, de csak részlegesen védett betegeknél (általában késő középkorú felnőttek) atípusos (nem klasszikus tünetekkel) formában jelentkezik, és az elhúzódó köhögések hátterében nem tudjuk, hány abortált eset áll”.  Ez esetben az „abortált” „gyógyultat”  jelent. Ha hosszan tartó köhögéssel fordulunk orvoshoz, vajon hányunknak tenyésztik ki, mely kórokozó okozta a betegséget? Fogalmunk sincs a magyarországi szamárköhögéses megbetegedések valós arányáról!

Ausztrália eltörölte a szamárköhögés elleni fészek-oltási programját (a szülők várandósság alatti oltáskampánya), mert klinikailag hatástalannak bizonyult. Mint a gyakorlatban kiderült, sajnos a fészek-oltási program is alkalmatlan az újszülötteink védelmére.

A „szamárság” karrierje

A szamárköhögés elleni oltás a kezdetekben (1940-től az évszázad végéig) teljes sejtet tartalmazó oltóanyag volt, melyet túl sok és súlyos idegrendszeri mellékhatása miatt visszavontak a piacról, bár „hatékonyságát” a mai napig elismerik, annak ellenére, hogy egy izraeli óvodai járvány kapcsán készült vizsgálatban megállapították, hogy már a 2-3 éves, teljes sejtes szamárköhögés oltással oltott gyermekek is a betegség csendes (gyakran tünetmentes) hordozójává és terjesztőjévé válnak. Azt is bizonyították, hogy az oltott személyek esetében a szamárköhögés betegség a klasszikus 3 klinikai fázis nélkül, némán vagy egészen megváltozott tünetekkel zajlik le, megnehezítve a diagnosztizálást. Ebben a járványkitörésben egy 4 hónapos, egyszer oltott kisbaba halt meg, úgy, hogy a környezetében mindenki (testvérei, szülei, rokonsága) időben megkapták az összes oltást a betegség ellen.  A vizsgálat szerint a frissen oltott gyermekek a klasszikus formájú betegség ellen ugyan védettnek bizonyultak, ám fogékonyak maradtak a fertőzésre és tünetmentes hordozókká váltak oltásaik következtében.  A megváltozott tünetek vagy épp tünetmentes esetek miatt ugyanis ezek a személyek – oltásaik ellenére – is megfertőződhetnek és hordozhatják a kórokozó baktériumot, és sajnos tovább is adhatják a betegséget, azaz fertőzőek is.

A betegség terjesztésében az oltottak tehát a tünetmentes hordozás által nagyobb veszélyt jelentenek a közösségre, mint az oltatlanok. Az oltatlanok, bár valóban megbetegszenek, diagnosztizálható klasszikus tüneteikkel legalább tudhatnak betegségükről, így kerülhetik a közösségi érintkezést – ellentétben az oltottakkal, akik nem is tudnak róla, hogy betegek lennének, és ily módon fertőznek.

breastfeeding-2730855_1280Elvileg a természet már megtalálta a megoldást a természetes nyájimmunitás működésével: a betegség elleni harcra természetesen edzett immunrendszerű szoptató édesanyákat, akik megvédhetik sérülékeny kisbabáikat a betegség ellen.  A természetes módon átélt szamárköhögés betegség elleni védettség – amely nem egyenlő a gyermekkori vagy az emlékeztető oltások adta mesterséges, erőteljesen gyengülő védettséggel – átlagosan 30 éven át tart és ad aktív védelmet egy vizsgálat szerint. Ezt a hazai történelmi statisztikák is bizonyítják: akkor kezdődött a szamárköhögés elleni oltáskampány (1954), mikor már drasztikusan lecsökkent a betegség által okozott halálozások aránya.

Mégis, a kötelező csecsemőkori oltásrendben a kisbabákat 2 hónapos kortól havonta oltják kombinált vakcinákkal, amelynek 5 komponenséből egyik a szamárköhögés.

Mi rejlik még a szamár makacssága mögött?

Az 1990-es évektől a „szignifikánsan” kevesebb oltási szövődményt okozó „biztonságosabb” sejtmentes (acelluláris) oltóanyagot használják, viszont a teljes populáción való alkalmazás közben kiderült: ezzel az oltóanyaggal valami más baj van. Azon kívül, hogy ez is okoz mellékhatást, az USA-ban az ’50-es évek óta nem volt olyan magas a szamárköhögésben megbetegedettek száma, mint a sejtmentes oltóanyag bevezetésének kezdetétől. A kutatások alapján az már nyilvánvalóvá vált, hogy a sejtmentes oltás által kiváltott immunitás gyorsan elenyészik, egy tanulmány például azt is kimutatta, hogy az utolsó ismétlő szamárköhögés oltás után minden évben 42 százalékkal nő a valószínűsége, hogy egy oltott gyermek megbetegszik szamárköhögésben.

monkey-2481932_1920Ráadásul, egy amerikai állatkísérlet eredményei szerint ismét bizonyítást nyert, hogy az oltottak is továbbadhatják a kórokozó baktériumot. Ebben a vizsgálatban páviánokat oltottak be teljes sejtes illetve sejtmentes változatú vakcinával, és folyamatosan mérték a kórokozó „tartalmukat”. A teljes sejtes vakcinával oltott állatok szervezetéből szűk 3 hét alatt ürült ki a baktériumtörzs, míg a sejtmentes változattal oltottak esetében akár 6 hétig is eltartott, mire az állat baktérium mentessé vált – addig viszont megfertőzte oltatlan társait.

Mint Tod Merkel, a tanulmány vezetője elmondta: a természetes úton bekövetkező fertőzés, vagy a teljes sejtes oltás az antitest-válaszon kívül valami olyan reakciót is kivált, ami a továbbiakban megakadályozza a baktériumok megtelepedését és szaporodását a szervezetben, így a betegség továbbfertőzését is a közösségben. Minden valószínűség szerint ez a speciális immunmemória-sejtek kialakulásának folyamata, ami a sejtmentes oltóanyag használatával nem jön létre. Megállapítása szerint:  „Azt gondoltuk eddig, azok az emberek fertőznek, akik  köhögnek vagy egyéb tünetekkel rendelkeznek – de ez nem így van. A nem oltható gyermekek környezetének beoltása sem tökéletes megoldás tehát e gyermekek védelme érdekében.”

Az oltás egyik verzióját a GSK gyógyszercég is gyártja, természetesen magyar piacra is. Az NBC News kérdésére a GSK szóvivője elmondta: cégének nincs elég információja ahhoz, hogy kommentálni tudja az amerikai állatkísérlet eredményeit, ezért aztán nem is foglalkoznak vele. Marad tehát az oltóanyag, marad tehát a hazai kikényszeríthető oltáskötelezettség egy célnak nem megfelelő vakcinával, és ha mégis felüti fejét a betegség – akkor marad a szülők okolása oltásellenesség vagy köhögésük, esetlegesen épp nem köhögésük miatt – és soha nem az oltóanyagé, vagy a makacs szamárköhögés baktériumé, amely élni akar és fog is, dacára minden tudományos „kísérletünknek”.

Ki a legnagyobb oltás-ellenes e történetben?

Egy hollandiai, 22 év adatait felölelő vizsgálat megállapította, hogy „a szamárköhögés előfordulásának növekedése magasabb volt a vakcinázott populációban, mint a nem vakcinázottban, bármely korcsoportban”. Felvetődött a kérdés, mutálódott-e a közösségben terjedő szamárköhögés baktériumtörzs, és kikerülte a vakcina által nyújtott védelmet?pumpkin-248815_1920

Az oltóanyagok által kifejtett evolúciós nyomás hatására a vírusok és a baktériumok megváltoznak, a létrejött újfajta kórokozók ellen a régi vakcinák már nem védenek, az általuk okozott betegség pedig súlyosabb lehet, mint a korábbi változat.

Vakcina-rezisztens szamárköhögés baktérium

2012–2013-ban szamárköhögés-járvány tört ki az Egyesült Államokban, amelynek során összesen 40.000 megbetegedést jelentettek. A magas átoltottság ellenére kitörő járványnak az volt az oka, hogy az oltás révén kifejtett evolúciós nyomás következtében megváltozott a Bordatella pertussis baktérium, és olyan képviselői jelentek meg, amelyek nem termelik a pertactin nevű fehérjét, amely a sejtmentes oltásban antigénként szerepel. Így hiába oltanak be valakit, annak immunrendszere nem ismeri fel a pertactin-mentes baktériumot. Ilyen típusú kórokozót az USA-n kívül azonosítottak Japánban, Franciaországban és Finnországban is, továbbá 2005 óta a pertactin-negatív B. pertussis-minták aránya évente 2%-kal nő, így 2012-ben már elérte a 14%-ot. A tanulmány szerzői hozzáteszik: a baktériumok rezisztenciájával kapcsolatos hírek nem annyira meglepőek, hiszen számos kórokozó vált már ellenállóvá az antibiotikumokkal szemben, ami az általuk okozott betegségek kezelését jóval bonyolultabbá és költségesebbé teszi. Ne felejtsük, az antibiotikumok ”túl-használata” teremtett lehetőséget a szuper-rezisztens (minden antibiotikumnak ellenálló) baktériumtörzsek kifejlődéséhez.

Több toxin

Ausztráliában a 2009-es szamárköhögés járvány során 35.000 ember betegedett meg. A járványt okozó baktérium vizsgálatáról beszámoló tanulmány kifejti, hogy a betegek 86%-ánál olyan baktériumot mutattak ki, amelyek más antigénekkel rendelkeznek, mint az a változat, amely ellen a sejtmentes oltás véd. Ezen baktérium variáns a 2000 és 2007 között előforduló megbetegedéseknek még csak 31%-ában volt kimutatható – azaz, állapítják meg a kutatók – növekszik az oltás által a B. pertussis baktériumra kifejtett szelekciós nyomás, aminek következtében olyan baktérium fajták jelennek meg, amelyek antigénjei különböznek a védőoltásban szereplőktől. Mint a tanulmány szerzői figyelmeztetnek: az oltás által kiváltott adaptációnak (alkalmazkodásnak) két következménye is van: a szamárköhögés baktérium mutációja miatt nemcsak arra képes, hogy kikerülje a vakcina védőhatását, de mivel több toxint termel, súlyosabb betegséget is okoz, mint az eredeti. A vakcina által kiváltott szelekció pedig kedvez azon törzsek elterjedésének, amelyek ellen az oltás nem véd, így a prn2-ptxP3 változat további terjedésére is számíthatunk.

„A hatóságokba fektetett vak bizalom az igazság legnagyobb ellensége” 
(Einstein)

questions-1922476_1920Ha megnézzük a vakcina alkalmazási előírásában jelzett, a klinikai gyógyszervizsgálatok rövidre szabott megfigyelései alapján listázott mellékhatásokat (Pentaxim, Infanrix, Tetraxim, Boostrix), sem lehetünk nyugodtak a szamárköhögés oltás biztonságossága felől.  A gyógyszergyártó a piaci engedélyezés előtt a vakcinát néhány száz – tökéletesen egészséges gyermeken vagy felnőtten teszteli – olyan klinikai vizsgálatokban, amelyek kontrollált körülmények közt keletkezett adatai statisztikailag és tudományosan is kellően megalapozottak. Nagyon ritkán végeznek speciális (betegeskedő) populáción engedélyezés előtti gyógyszervizsgálatokat (gondoljunk asztmás, ADHD-s, autista vagy autoimmun beteg, allergiás gyermekeinkre). A vakcina biztonságossági profilja – a teljes populációra kiterjesztett használat alkalmazási eredményének korrekt vizsgálata után lenne csupán mérvadó. Ez a rendszer az ún. „farmakovigilancia rendszere” (gyógyszer-biztonságossági éberség), amely EU irányelv alapján hazánk csupán 2012 óta „kötelezett” pl. az oltási mellékhatásokat figyelni.

Maga a gyógyszergyártó az alkalmazási előírásokban ezt mondja erről a rendszerről:

Forgalomba hozatalt követő megfigyeléses biztonságossági vizsgálat:Posztmarketing mellékhatás‑követés: Mivel ezeket az eseményeket spontán módon jelentették, gyakoriságuk reális becslése nem lehetséges” – „Ezeket igen ritkán jelentették, jóllehet a pontos gyakoriságukat nem lehet egzakt módon kiszámolni, ezért gyakoriságuk a „nem ismert” kategóriába sorolható”  – „Az alábbi mellékhatásokat észlelték ritkán a forgalomba hozatalt követő mellékhatás követés során – mivel ezek önkéntes jelentések ismeretlen méretű populációból, nem adható hiteles becslés az előfordulási gyakoriságra vonatkozóan”

Mi tehát a bizonytalanság receptje?

A klinikai vizsgálatok korlátolt eredményei után az utánkövető rendszer önkéntes (spontán?) bejelentési alapja, ismeretlen nagyságú(?) populációból, ráadásul úgy, hogy a bejelentett esetek zömét nem vizsgálják ki és nem dokumentálják.

„Lengyelországban 1996-ban vezették be a monitorozó rendszert, a WHO ajánlásaira támaszkodva. A Zielinsky vizsgálatban elemezték a különböző tartományokból származó, az 1996–2000-ig terjedő időszakban tett oltást követő nemkívánatos eseményekkel kapcsolatos bejelentéseket: a gyakorlatban „meglepő nemtörődömséget fedeztek fel az orvosi közösségben – a szakorvosokat is beleértve – az oltást követő nemkívánatos események jelentési kötelezettségével kapcsolatosan”.

Soha nem lesz statisztikailag szignifikáns ez az adathalmaz, és meg sem éri az erőfeszítést a korrekt ok-okozati kivizsgálásra (legalábbis a gyógyszer-gyártóknak vagy az oltáspárti hatósági népegészségügynek). Így a hatóságok és szakma által közkedvelt indoklás: „az után nem jelent okozatot” formula – azaz az oltás után „szakmai alapossággal” kijelentett „véletlen egybeesés” (értsd: oltás nélkül is megtörtént volna az esemény) – vagy „már meglévő betegség miatt” bekövetkező oltást követő tragédia – nem lehet tudományosan megalapozott. Ráadásul, a spontán, önkéntes alapon szolgáltatott (valós – nem valós?) utánkövetési adatok rendszerbe kerülésével a statisztikai adatok valósághűsége könnyen kikezdhető, tehát „nem mérvadó”.

Hányan haltak bele, lettek betegek a vakcináktól? Így biztos nem tudhatjuk meg! Igaz azt sem, hány halált védtünk ki a használatukkal – vagy okoztunk? – hiszen az oltások hatására a betegség jellege is megváltozott, a klasszikus tünetek nélküli betegségek pedig rejtve maradnak a statisztikákban, éppúgy, mint az oltást követő nemkívánatos események.

sign-1719892_1920

1970 és 1974 között Japánban 37 csecsemő halt meg közvetlenül az oltásaik után. Emiatt az orvosok 2 hónapra felfüggesztették a csecsemőkori oltások beadását, majd ezután 2 éves korra emelték az első oltások beadásának időpontját – 2 éves kora előtt egy gyermek sem kapott oltást. Japán ekkor a 17. helyen szereplő gyermekhalandósági arányról hirtelen az első helyre ugrott – a világon itt halt a legkevesebb csecsemő bölcsőhalált. A bölcsőhalál, mint olyan, el is tűnt a statisztikákból. 1988-ban az első vakcinázás idejét újra 3 hónapos korra csökkentették: a bölcsőhalál előfordulása ismét megemelkedett.

Cherry és társai vizsgálata (Pediatrics 81:6 Part 11 (June 1988) Supplement pp 936-984) 1988-ból nagyon tanulságos, eredményeik azt sugallják, van összefüggés a Japán oltási rend és a bölcsőhalálok előfordulása közt.

Érdekes továbbá Noble és társai megállapítása is, akik 1987-ben 2 hetet töltöttek Japánban a sejtmentes szamárköhögés oltás vizsgálatával: „A szamárköhögés oltást nehéz kizárni mint okozó tényezőt – még akkor is ha más körülményeket is figyelembe veszünk, részben azért mert időben túl gyorsan követi egymást az oltás és a haláleset”.

Ugyanezen folyamatok zajlottak más országokban is, ahol az oltási rendet későbbi életkorra módosították: Angliában 1975-76-ban sok cikket publikáltak arról, hogy a szamárköhögés vakcina agykárosodást okoz. Ezért az oltottsági arány 30%-ra csökkent, némely régióban 10%-ra. Ezzel együtt a csecsemőhalálozás aránya is lecsökkent. 1977-ben propagandába kezdtek az oltások mellett, így megemelkedett az átoltottság – és igen, a csecsemőhalandóság aránya is újra emelkedni kezdett.

vaxxedAz Amerikai Járványügyi Központnak  (CDC) D. Trump, aki az USA elnökeként felkérte ifj. Robert Kennedyt a vakcina biztonságosság felülvizsgálatára,  most megtiltotta, hogy további tudományos jelentéseikben ezentúl olyan kifejezéseket használjanak, mint „bizonyítékokon alapuló” és „tudományos alapú”. Ez a szervezet felel világszerte az alkalmazott oltási ajánlásokért illetve a vakcinák tudományos felülvizsgálataiért. Az a volt CDC kutató, akinek publikált vizsgálatai alapján a CDC kizárta az autizmus és az oltások összefüggéseit, nyugdíjas korában lelkiismereti okokból nyilvánosság elé tárta, hogy a CDC hogyan hamisította meg a statisztikákat abban a vizsgálatban, amely az egész világon a bizonyítékot képezi arra nézve, hogy az oltások nem okoznak autizmust. Ezt nevezték bizonyítékokon alapuló orvoslásnak. Nos – többé nincs engedélyük arra, hogy így nevezzék „kutatásaikat”.

Fészek immunitás: az „oltás-nélkül-soha” népegészségügy szánalmas 
próbálkozása

Értjük – a szándékot. Értjük, hogy védenék – a rendelkezésre álló eszközzel – kisbabáinkat. Értjük, hogy ha a nem oltható babák ekkora veszélyben vannak, az édesanyákat kell beoltani, lehetőleg várandósan, mert az oltás időbeni hatékonyságvesztését tekintve ez az egy esély maradt a szamárköhögés elleni védelemre: – újra, a szoptató Édesanyák. Feltéve, hogy nem az oltást kikerülő baktériumtörzsről van szó – és feltéve, hogy a sejtmentes oltás kiváltja azt az immunmechanizmust, ami miatt a szoptató anya az ellenanyagokkal védheti kisbabáját, nem pedig maga is megfertőződve – megvédeni őt nem tudván, nézné végig gyermeke betegeskedését. Imádkozni imádkozhatunk, igen.

A bűn az, amikor a rendelkezésre álló eszközről kiderül, hogy mégsem működik, ellenben nem várt hatásai vannak, és mégis ránk erőltetik, mint egyedüli megoldást. Megoldás, hogy oltsunk mindenkit, mindenhol, várandósan? Megoldás a kényszerítés, a gyűlöletkeltés, – egy olyan ügyben, ahol a felajánlott védelem nem is biztos, hogy működik? Nem egyenrangú-e ez a módszer akkor Isten szándékával, aki megadta nekünk a választás és védekezés lehetőségét?  Legalább?

Népegészségügyünk eminens, mint juhok közt a szamár

Egy olasz vizsgálat szerint a magasan átoltott gyermekpopulációban alacsony a szamárköhögés előfordulásának aránya, ám a serdülők és felnőttek immunitása elenyészik a betegség ellen. A 6 hónaposnál fiatalabb gyermekek, a serdülők illetve felnőttek körében tehát relatív gyakoribb az előfordulás (bár jelzik, hogy a betegség az átalakult tünetek miatt nem könnyen diagnosztizálható). A nem oltott gyermekpopuláció esetében a betegség előfordulás 1 év alatt gyakori, azonban a serdülők és felnőttek immunisak a betegség ellen (azaz az anyák képesek megvédeni szoptatással csecsemőiket), a betegségteher inkább a fiatal gyermekeket érinti (akik bár lehet lassan, de meggyógyulnak, és életre szóló immunitást szereznek).

A szamárköhögés kórokozója él, virul, mutálódik, kit enyhébben, kit erősebben betegít meg. A természet az 50-es évekre már megszelídítette ezt a baktériumot – a kisbabáink védve voltak a súlyos, halálos kockázattól. Az emberi közbeavatkozás (oltáskampány) azonban újra teret adott az egyre veszélyesebb mutációk kifejlődésére.

A beoltott baba – ha az oltástól nem lesz beteg (!) – akkor a szamárköhögést az oltás miatt lehetségesen esélye van enyhébb formában átélni – amennyiben nem oltásrezisztens kórokozótörzs támadja meg. Közben pedig fertőzi a közösségét is, de azt gondolom, ezt senkinek nem róhatjuk fel – hisz ha egy szülő oltat, azt azért teszi, hogy megvédje saját gyermekét a súlyos lefolyású betegség ellen – és nem közérdekből.

Tiszteletben tartjuk szülőtársaink szándékát és célját. Az oltatlan gyermekek szülei nem fognak gyűlöletet kelteni azokkal szemben, akiket szüleik saját védelmükben beoltottakbár ezáltal az oltott és oltatlan gyermekek egészségét – a „közegészséget” – is akaratukon kívül veszélyeztetik.

illustration-1472374_1920

Isten adta lehetőségünk dönteni a természetes módú fertőződés és az ezzel járó emlékező immunitás védelmi lehetősége mellett. Nyilvánvaló, hogy egyikünk sem szeretné, ha gyermeke beteg lenne: sem oltástól, sem annak hiányától. Benne vagyunk a slamasztikában mind, így együtt: oltottak és oltatlanok egyaránt. Isten óvja a Babáinkat!

 

grafikon , kép1,2,3,4,5,6,8 , kép7

A vastagon és dőlve szedett kék szavakra, kifejezésekra kattintva hivatkozásokat találni.

 

 

 

One thought on “RENDSZERHIBA! SZAMÁRKÖHÖGÉS JELENT MEG BUDAPESTEN!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s