A pánik-kampány le (sem) sajnált áldozata

Súlyosan elítélendő dolog az emberek félelmével, családtagjaik és szeretteik iránti felelősségérzetével aljas profitérdekekből visszaélni” – fogalmazott Áder János, aki az emberek bizalmának súlyos megrendülését tartotta a H1N1 botrány legfőbb tanulságának. Lengyelország esete jól érzékelteti a profitérdekek által befolyásolt pánikhelyzetet: a lengyel kormány ugyanis nem oltatta be a lakosságot az influenza elleni vakcinával, a halálozási arány mégsem volt magasabb, mint azokban az országokban, ahol ez megtörtént. Mindennek hátterében pedig az állt, hogy az oltóanyagot gyártó cég nem volt hajlandó felelősséget vállalni a vakcina mellékhatásaiért, így a lengyelek saját járványügyi értékelésükben bízva elálltak az ügylettől (értsd: vakcina biznisz). A teljes cikk „FIDESZ: A H1N1 pánik tanulságai” – itt olvasható.

Tehát a mindenkori kormány tisztában van az oltásbiznisz nyereségvágyának becstelen mindenhatóságával, mégis támogatja azt a gyógyszergyárat, amely etikátlan, amely embereken való kísérletezés és korrupció miatt többszörösen büntetve volt, 2008-ban mégis engedélyezi gyermekein az e gyógyszergyár által, a megfelelő klinikai tesztekkel nem rendelkező vakcinák kötelező alkalmazását, 2009-ben pedig piacra dobja az azóta a hatóság adatbázisából is törölt pandémiás vakcinát., amely sokak életét tette tönkre. Majd kiterjeszti és titkosítja azon szakmai és kormányzati okokat, amelyek egyes oltások kötelezésbe emeléséhez vezettek  ––  nos: ez az a kormány, amely „uralma” alatt a kárt szenvedettek leköphetőek.

Lázár Ervin felesége tavaly belehalt az influenza elleni oltásra adott késleltetett allergiás reakcióba – halála nyilvánvaló oka természetesen letagadtatott. A jelen influenzajárvány elleni oltáskampány sem sikeres, kis hibája van ugyanis az ingyenes oltóanyagnak: nincs benne az az influenza vírus, amely jelenleg okozza a járványt.  És akkor abba bele se menjünk, hogy a független Cochrane Intézet felmérései és vizsgálatai szerint az influenza oltások megnövelik az influenza jellegű felső légúti megbetegedések számát, miközben az oltás valós védettséget adó aránya bizonyítékok híján egyszerűen nem mérhető.

2009-ben egy asszony Magyarországon lebénult a pánik-kampány miatt megkapott H1N1 oltásától – és a mai napig nincs igazsága, nincs elismerve az aljas profitérdek kiszolgálásából adódó kára – az ügylet bírósági bizonyítási per keretében 9 éve húzódik. Egy embert megfosztottak emberi mivoltának értékeitől, a szakértők egymásnak adják a kulcsot – a bíróságok pedig halogatják a nyilvánvalót – miközben orvosszakmailag és a gyógyszergyári betegtájékoztatóban is elismerten, azaz bizonyítottanettől az oltástól szerezte maradandó testi és érzelmi károsodását. Az élet megy tovább – a bűnök pedig szabadon, továbbra is elkövethetőek maradnak, legyen szó felnőttről – vagy oltásra kötelezett gyermekekről. Felelősök – bűnösök – pedig természetesen nincsenek. Az áldozatok viszont nem fikciók.

Bacsó Márta

„A H1N1 elleni „védő”oltást 2009. november 5-én kaptam meg. Az oltóanyagot gyógyszertárban váltottam ki, betegtájékoztatót nem kaptunk. Sosem voltam korábban beteg, korábbi laborvizsgálati eredményeim rendre határértéken belül voltak (mind a mai napig őrzöm őket). A védőoltás beadását közismerten óriási félelemkampány előzte meg, földi halandók – mi polgárok – részére az események oly módon kerültek közvetítésre, mintha csak az oltás menthetne meg a haláltól.

Csak utólag tudtam meg, hogy az oltás beadása esetén milyen mellékhatások jelentkezhetnek, milyen betegségeket okozhat. Ha oltás előtt kaptam volna betegtájékoztatót, az abban felsorolt mellékhatások miatt nem oltattam volna be magam! A háziorvosom is csak annyit kérdezett oltáskor, van-e ismert gyógyszerallergiám? Nos, nem volt. Akkor még.

Visszaemlékezve, a kapott védőoltás után magamon allergiás tüneteket nem észleltem, viszont fokozatosan állandóan és egyre fáradtabb lettem. Egyensúlyi problémák is felléptek, bár a fájdalmaim nem voltak annyira jelentősek, hogy a pl. az alsó végtagjaimon érzékelt gyengeség és érzékvesztések – érzészavarok – miatt orvoshoz is forduljak. Átmeneti problémának gondoltam ezt az állapotot, nem kötöttem össze a megkapott védőoltással, sajnos nem tudtam arról, hogy mekkora baj lehet belőle – azt gondoltam, bármi is ez, megbirkózom vele.

A gyengeség kb. 2010 novemberére kezdett végtagzsibbadásba átmenni, amely néha egy-két napra elmúlt, majd újra visszatért. December elejére jutottam el oda, hogy az érzés olyan erőssé fokozódott, hogy dec. 14-én kénytelen voltam a Flór Ferenc Kórház sürgősségi ellátó osztályára bemenni. Oda még a saját lábamon tudtam bemenni – de a vizsgálóasztalról lejönni már nem voltam képes. Igen rövid idő alatt diagnosztizálták a Guillain-Barré szindrómámat, valamint egy további gyulladási gócot az agyamban. A jobb oldalam rövid idő alatt teljesen legyengült, erősen zsibbadtnak éreztem. A mai napig ez a zsibbadás nem múlt el – sőt igen hosszú ideje már az összes végtagomon érzem. Az intenzitása változó: hol erősebben, hol kissé gyengébben.

Az események felgyorsultak, másnap már átszállítottak a Jahn Ferenc Kórházba, ahol 4 alkalommal kaptam plasmapheresis kezelést (a saját vért megszűrik, kivonják belőle a kóros sejtes plazmát, a saját vörösvértesteket és friss, steril plazmát kaptam visszapótlásként). Az arcom fele elcsúszott, nyelvem hátracsúszott, nyelni 2 hétig nem tudtam. Szívószállal voltam képes némi folyadékot fogyasztani. 12 kg-ot fogytam, a plazmapheresistől érezhető vagy látható javulás nem történt. A kezelések után visszaszállítottak Kistarcsára – lábra állni továbbra sem tudtam. Kistarcsán az arcomat elektromos fizikoterápiás – több héten keresztül tartó – kezeléssel sikerült rendbe hozni. Később a beszédemen is sikerült javítani, mert sajnos arcom bénulásával a beszédképességem is eltűnt.

Február 16-án került sor a fejemben lévő gyulladásos góc kioperálására. Az operációt állítólag az indokolta, hogy ez a góc – ami kialakulhatott a Guillain-Barré szindróma következtében is – a jobboldali mozgásképességet befolyásolja, de sajnos az operációt követően sem változott semmi, hosszú-hosszú időn keresztül járni is képtelen voltam.

Az Amerikai Úti Idegsebészeten eltöltött egy hét után átszállítottak újra a Flór Ferenc Kórházba, először neurológiára, majd utána március közepétől június végéig a rehabilitációs osztály betege voltam.

Az állapotom nem az orvosok várakozásainak megfelelően alakult. A napi gyógytorna révén május-június hónapban képes voltam 3 pontos bottal óvatosan járni – elértem egy szintet és úgy néz ki, hogy további javulás nem várható. Valójában az állapotomban bizonyos mértékig egyfajta visszafejlődést tapasztaltunk, mert – manapság megint nem tudok igazán járni, bottal sem.

A betegségem okát sosem vizsgálták, bár többször is megkérdezték, kaptam-e oltást. Először nem értettem az összefüggést, a kórházból történő hazajövetelem után kezdtem kutatni a betegségem és a H1N1 védőoltás esetleges összefüggéseinek terén. Jelentős számban találtam – különböző szakirodalmi forrásokból – összefüggést igazoló kutatási eredményeket, ráadásul a betegségem egyértelmű mellékhatásként szerepel az oltóanyag betegtájékoztatójában is.

3. emeleti lakásunkat el kellett adni, földszinten lévőbe költöztünk, ahol teljes akadálymentesítést voltunk kénytelenek saját költségen kialakítani. Jelenleg sem tudom a lakást elhagyni, csak járókerettel tudok a lakásban néhány lépést megtenni, a napi életvitelhez (fürdés, ételkészítés) állandó segítséget igénylek. Időközben kénytelen voltam írni megtanulni – bal kézzel.

2017 októberében a SOTE Neurológiai Klinikáján is terveztem egy kivizsgálást, de 2 napnál hosszabb időt nem tudtam ott eltölteni, mivel a kórterem és a mosdó nem tette lehetővé a biztonságos benttartózkodást.

A zárójelentésemben tényként rögzítették a H1N1 influenza elleni védőoltást.

A FLUVAL P szuszpenziós injekció (H1N1 újinfluenza elleni vakcina) betegtájékoztatójában harmadik oldalon szereplő mellékhatások cím alatt leírtak szinte mindegyikét elszenvedtem és szenvedem jelenleg is (nagyon ritka mellékhatás 10 000-ből kevesebb mint 1 eset).

Úgy vélem, hogy elvárható lett volna, hogy a védőoltás lehetséges következményeiről az engem kezelő orvosok tájékoztatást adjanak – oltás előtt – még akkor is, ha ez esetlegesen bizonyos érdekcsoportokat sért.

2018-at írunk, több mint 8 éve tönkrement az életem. Az állapotomban semmilyen változás nincs, továbbra is járókerettel tudok lakáson belül – pár lépést – megtenni. A bíróság már 2017-ben kiírt egy újabb orvos-szakértői vizsgálatot, mivel nem fogadtam el a koholt, hamis orvosszakértői véleményeket. Természetesen a bíróság letétbe helyeztetett velem 200.000 Ft-ot ügyvéden keresztül, a szakértői díj fedezetére. A mai napig semmilyen értesítést nem kaptam a 3. szakértőről – sem a bíróságtól, sem az orvos-szakértőtől.

Ha most hívnának be, természetesen az út viszonyok miatt nem is tudnék bemenni, mivel autóba beszállni nem tudok, csak betegszállítóval tudnám – önköltségen – kerekesszékkel együtt szállítatni magam. Ennyit a magyar állapotokról és a kiváló egészségügyről. Én már tudom, mi az igazság – saját káromon tanultam meg. Azért osztom meg a történetemet, mert aki elolvassa, tanulhat talán – az én történetemből.”

Takár György Lajosné

 

Köszönjük a történeted beküldését, és imádkozunk érted és családodért. Az Úr legyen könyörületes Veled és büntesse méltón meg azokat, akik ezt tették veled, és a mai napig háborítatlan nyugalomban, következmények nélkül újra és újra megteszik – szemrebbenés nélkül – bármelyikünkkel, legyen az gyermek vagy felnőtt, idős vagy krónikus betegségben szenvedő embertársunk.  

2 thoughts on “A pánik-kampány le (sem) sajnált áldozata

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s