Anya, Hugi csak fekszik és mereven nézi a plafont!!! – sikította a fiam. A kislányom nem lélegzett! Istenhez kiáltottam kétségbeesésemben.

2011. december 30-án játszódott le az a történet, amelynek következményét a mai napig és talán mindörökké cipelni fogok a lelkemben…

16 hónapos kislányom ezen a napon kapta meg kötelező MMR elleni oltását, az MMRVaxPro vakcinát. Az oltás utáni 2. illetve 3. napra az oltott karja és az oltott oldalon a mellkas elülső része kiütéses lett. Köhögött és náthás tünetek léptek fel nála. Ekkor még nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget a dolognak, bár tudtam, hogy ezek a tünetek egyértelműen az MMRVaxPro következményei.

A tünetek nem javultak, majd az oltás utáni 8. nap rémálommá vált. Nagyobbik gyermekem, aki mindig nagyon aktívan játszott kishúgával, kétségbeesetten kiabált, hogy a kistestvére csak fekszik és mereven nézi a plafont. Odasiettem, felvettem a kicsit és rögtön tudtam, hogy valami nagy baj van. A pelenkázóra tettem, hogy a testhőmérsékletét megmérjem. 37,4 fok volt. Tisztába tettem és lázcsillapító kúpot adtam neki. Ezután felvettem és próbáltam tesztelni a figyelmét. A kiskutyánkat mutattam neki, akit nagyon szeretett, de nem érdekelte. A tükörhöz mentünk, abban próbáltam viccelődni, ami addig mindig megnevettette, most az sem érdekelte, csak nézett előre. Teljes élettelenség mutatkozott az arcán (valószínű, akkor már nem lélegzett). A következő pillanatban összecsuklott a karomban. Gyorsan előrehajtottam, hogy lássam az arcát. Az egész teste elfehéredett, a kis szája is elkékült. A kislányom nem lélegzett! Elsőként Istenhez kiáltottam – abban a pillanatban minden lejátszódott bennem. Az elmúlt kínkeserves évek – amelyeket férjemmel együtt küzdöttünk végig – míg végre lombikprogrammal, sok év után megszületett a mi kis csodánk – akit lehet, hogy csak ennyi időre kaptunk?

helikopter

Iszonyatos érzés volt. Azonnal hívtam a mentőket – akik mentőhelikoptert küldtek. Kislányomat a szőnyegre tettem és azt tettem, amit anyai ösztönöm diktált: a szabad kezemmel dörzsöltem a mellkasát. Úgy éreztem, azzal tudom stimulálni – hogy újra lélegezzen. Az eszméletlen állapot kb. egy percig tartott. Kislányomnak ekkor visszatért az eszmélete, levegőt vett, ajka fokozatosan rózsaszínné vált. Felemeltem és a közben vonalban lévő mentősöknek jeleztem, hogy magához tért.

Az előtte pár perccel tisztába tett gyermek a rosszullét alatt bekakilt és bepisilt. Ezután megpróbáltam szoptatni, de rendkívül aluszékony volt. Megérkezett a mentőhelikopter. A gyermek hőmérséklete ekkor már 38,5 fok volt.

Kórházba kerültünk. Három napig nehezen csillapítható 40 fokos lázzal kezelték. Kétóránként kapta a váltott hatóanyagú lázcsillapító kúpokat. Volt, hogy egyszerre kettőt is be kellett adni neki. Közben a kis testén újra kiütések jelentek meg, amelyekkel az orvosok nem foglalkoztak – de azzal sem, hogy egy MMR-oltás után vagyunk – hiába hívtam fel erre többször is a figyelmüket. Kényesen kerülték a témát, és amikor az oltás szóba került, mindenki hárított. Senki nem akarta tudomásul venni, hogy oltási szövődményről van szó – és mint ez most utólag kiderült, senki nem is fáradt azzal, hogy jelentse a mellékhatást (holott a kezelőorvosoknak ez jogszabályban rögzített kötelessége – lett volna).

Három nap után a kislányom láztalanná vált, így hazaengedtek. Minden más tünet megmaradt, sőt a kiütések a combokon is megjelentek, főleg az oltott oldalin. Ekkor vettem észre azt is, hogy a gyermek túlzottan ijedőssé vált, kisebb hangokra is gyakran összerezzent, ami az oltás előtt nem volt tapasztalható.

Amikor a kislányom újra járni tudott, mozgása bizonytalanná, labilissá vált, gyakran megingott, így neurológus konzíliumra is sor került. A vizsgálat negatív eredménnyel zárult, mindamellett, hogy a gyermek a neurológus által kért feladatokat anyai unszolásom ellenére sem végezte el. Állapotából eredően nem volt együttműködő. Kérdésemre, mely szerint ez a tünet-együttes kialakulhatott-e az oltástól, azt válaszolta a gyermek neurológus, hogy „igen, de ne kérjem arra, hogy ezt írásba is adja” (!)

Mintegy 2 hónappal később, 2012 februárjában a kislányom újra elvesztette eszméletét. Az állapot fél percig tartott. Újra kihívtam a mentőt, de az orvos nem tartotta indokoltnak a kórházi kivizsgálást. Tünteti terápiát: láz- és köhögéscsillapítást javasolt, illetve a kiütések miatt bőrgyógyászati vizsgálatot, amennyiben az továbbra is fennáll.

Onnantól fogva minden napunk egy rettegés volt. 2012. február végén a kislányom állapota javulni kezdett, ekkor ért véget a rémálom. A következményekkel viszont még a mai napig számolunk. Ritkábban ugyan, de kisebb hangoktól a mai napig is indokolatlanul összerezzen és általában is túlzottan ijedőssé vált, amely egy idegrendszeri kóros folyamatra utal. A kiütések az oltás helye körüli 5 cm sugarú körben grízesen átalakulva még két évig láthatóak voltak.

Az események óta nincs olyan nap az életünkben, amikor eszünkbe ne jutna mindaz, amit akkor átéltünk, és ami megpecsételte egész életünket. Rettegünk a gyermekünk életéért… hisz 11 évesen kötelező az ismétlő oltás, amíg semmilyen papírom nincs arról, hogy a kislányom majdnem belehalt az MMR oltásába. Harcolni fogunk a gyermekünkért, jogunkban áll megvédeni Őt! Legyen választható a kötelező!
VÁLASZTHATÓ OLTÁSOKAT KÉNYSZERMENTES, SZABAD AKARTBÓL!

EFVV petíció magyarul. Itt írd alá!

Az Európai Unió Alapjogi Chartája világosan kimondja: „Az orvostudomány és a biológia területén tiszteletben kell tartani a szabad és tájékoztatáson alapuló beleegyezést“[1].   Az európai uniós állampolgárok mintegy 40%-a[2] azonban nem rendelkezik ezzel az alapvető joggal, amikor az oltással, mint orvosi tevékenységgel szembesül.  Ez az egyetemes emberi jogok megsértését jelenti.  2011-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kimondta, hogy a vakcinák „elkerülhetetlenül veszélyesek“, így a kötelező oltások rákényszerítése az állampolgárokra orvosilag és etikailag elfogadhatatlan, különösen, amikor az orvosi, vallási vagy filozófiai okokból kért mentesség nem engedélyezett. efvv Ezért az EFVV (European Forum for Vaccine Vigilance – Oltás Éberség Európai Fóruma, a mintegy 20 európai országot (EU-tagállamokat és nem EU-s tagokat egyaránt) képviselő csoport követeli, hogy:

  1. Az oltások kötelező jellegét töröljék el egész Európában, mivel ez az egyetemes emberi jogok megsértését jelenti!
  2. Ne tegyenek soha kötelezővé oltást azokban az országokban, ahol jelenleg kizárólag választható oltások vannak!
  3. Az Elővigyázatosság elvét az oltások esetében is alkalmazzák Európában!
  4. Az európai állampolgárok élvezhessék az oltásokkal kapcsolatos, teljes körű tájékoztatáson alapuló választás és beleegyezés szabadságát!
  5. Hozzanak létre egy független európai Vaccine Adverse Effect Reporting (VAER, Oltási mellékhatást jelentő) rendszert az oltások biztonságosságának ellenőrzésére!

 

 kép

 

3 thoughts on “Anya, Hugi csak fekszik és mereven nézi a plafont!!! – sikította a fiam. A kislányom nem lélegzett! Istenhez kiáltottam kétségbeesésemben.

  1. “Azt gondoltam,megvédem a gyermekem, ehelyett egy életre szóló kárt okoztam nála. Azt kívánom, bár kutattam volna és érdekelt volna az oltásokkal kapcsolatos téma – mára már túl késő”. Az édesanya nyilvánosság elé állt, mivel most kanyaró járvány van és nem bírja hallgatni hogyan üldözik azokat a szülőket, akik nem oltatnak. Neki már késő. 55000 dollárt ítélt neki az Oltásokért Felelő Bizottság, a komoly károkért amiket a vakcinák okoztak a kisfiúnál. Mára autista lett a gyermek. Nem mintha lenne annyi pénz, ami kártalanítana gyermeked elvesztéséért…. https://www.youtube.com/watch?v=3lj5euanY4Y&feature=share

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s