Mindez után mit tehet még egy anya, aki a gyermeke életét félti? Meneküljön, harcoljon tovább, vagy oltasson?

bullying-3089938_1920

Súlyos gyógyszer-allergiás vagyok, több tucat gyógyszerre és gyógyszerösszetevőre. A nagymamám súlyos oltáskárosodott volt, amiről akkoriban papírt is adott ki a kórház és az akkori népegészségügyi szerv: a nagymamámat tilos volt bármivel újra oltani. Én természetesen az ÁNTSZ-től megigényeltem ennek a dokumentumnak a kikeresését – hol máshol lehet ez megtenni, mint a ránk vigyázó Népegészségügyi Szolgálatnál, aki jogfolytonosan védi az állampolgárok egészségét? Nos, az a válasz érkezett tőlük, hogy sajnálják, de ez a dokumentum már nem áll rendelkezésükre. Így azonban a családi anamnézis bizonyíthatatlan, azaz kislányom érzékenysége az oltóanyagokra: „nem létezik”. Gyógyszerallergiámról is hiába mutattam be orvosi igazolásokat az ÁNTSZ-nek. Kislányom oltható annak ellenére, hogy többször majdnem belehalt a kötelező oltásaiba.

2014 szeptemberében adtam életet gyönyörű, egészséges, életerős kislányomnak. Késői ajándék volt Istentől, hisz már felneveltem – immár felnőtt – testvérét, és nála kicsivel idősebb bátyja is van. Első kézből szereztem tehát tapasztalatot babagondozás terén. Nem engedtem, hogy éjjelre elvegyék tőlem őt a csecsemősök – legnagyobb megdöbbenésükre – csak azért, mert szerintük „így szokás”. Velem volt a kislányom, végig – ahogy annak lennie kell egy újszülött kisbabánál.

Az utolsó kórházi napunkon mégis elvitték, és mielőtt kiengedtek, beoltották őt is a magyar rendszer szerinti kötelező oltással tuberkolózis ellen (BCG). Ezután távoztunk a kórházból. Kocsival 5 perc alatt otthon voltunk. Lefektettem a kiságyba és bekapcsoltam a légzésfigyelő berendezést – ami a kórházban is ment – inkább megszokásból – ugyanis a kórházban soha nem jelzett semmilyen rendellenességet. Szerencsém volt, hogy megtettem.

Megdöbbenésemre és óriási ijedelmemre hamarosan visítani kezdett a légzésfigyelő készülék.  A kicsi teljesen ernyedten feküdt a hátán és a mellkasa nem mozgott. A kislányom gyönyörű, rózsaszín bőre elkezdett szürkülni, az ajkai pedig ellilultak. Felkaptam a kislányom, aki szerencsére ekkor újra levegőt vett. Zihált és sírt. Értetlenül álltunk a dolgok előtt.

Tudják, milyen érzés a gyermeküket majdnem halottként a kezükbe venni? Tudják, milyen érzés, rettegve ülni a kiságy mellett és imádkozni? Lesni a légzésfigyelő piros lámpáját, hallgatni a pittyegését? Tudják, milyen érzés a fülsiketítő sípolás hangjára mindent eldobni – és rohanni a kiságyhoz? Addig, amíg az oltásait az előírt időpontban megkapta a lányom – a nap 24 órájából 24 órát erről szólt az életünk.

2 hónapos korától a kislányom havonta, 3 ízben is ugyanazt az oltást kapta (DTaP-Hib-IPV), mivel ez a kötelezően előírt immunizálási alapséma az adott 5 betegség ellen. Ennek az oltásnak még egy további emlékeztető adagja van, 18 hónapos korban kötelezően beadatva. Az volt a tapasztalatom, hogy az oltások beadása után mindig – újra és újra – megjelennek a légzésleállások, méghozzá halmozottan, súlyosan és rengetegszer. Az oltás beadását követő 2 hét alatt lassan, egyre kevesebb alkalommal történt légzésleállása a kislányomnak – nem, nem szűnt meg teljesen, de ritkultak az esetszámok. Természetesen elmondtam gyanúmat az illetékeseknek, számomra egyértelmű volt, hogy ahogy oltást kap, valami baj történik vele.

A védőnőnek minden alkalommal jeleztem, hogy milyen tüneteket tapasztaltam a kislányomnál. Csak azt mondogatta folyamatosan, hogy jelezzem a gyerekorvosnak! Az orvosnak meg mindhiába jeleztem, nem érdekelte túlságosan!  Sajnos csak ilyen válaszokat kaptunk, hogy:

–  „Kicsi még”  –  „Majd kinövi” –  „Fejletlen a légzésközpontja”

A legutolsó ilyen beszélgetés során – amikor már sírtam a tehetetlenségtől – hangzott el a gyermekorvosunk szájából, hogy a kislányom valószínűleg érzékeny lehet a vakcina valamelyik összetevőjére. Ennek ellenére – érthetetlen módon – tovább kívánta oltani a kicsit, mert kötelező.

Nyilvánvalóan nem kaptunk semmilyen tájékoztatást, hogy a baba érdekében – főleg ilyen családi anamnézis mellett – az ilyen esetek után azonnal fel kellett volna függeszteni az összes oltás beadását! Kivizsgálásra kellett volna küldeni a kicsit, hiszen itt már az élete volt a tét. Arról, hogy ezt azonnal jelenteni kellett volna az Oltást Követő Nemkívánatos Események (OKNE) figyelőrendszerébe és a vakcina gyártójánál – korrekt kivizsgálás érdekében – nos erről sem kaptunk semmilyen tájékoztatást. Elvileg hazánk átoltottsága nagyon magas, elvileg pont azért kötelező a rendszer, hogy a nem olthatóakat megvédje a közösség. És mégis, az illetékeseket semmi más nem érdekelte, mint hogy kötelezően beolthassák a gyermekem.

A 3. adag DPT+HIB+IPV oltásnál azt mondtam: nem bírom tovább. A kislányom nem bír ki még egy ilyen beavatkozást. Belehal a kötelező oltásokba! Így a következő 2 db. oltást már nem engedtem beadni neki: az MMR (Kanyaró, Mumpsz, Rubeola – 15 hósan), és a 18 hónapos – ismétlő oltást. Tehát mindössze a kötelező oltások közül 1 emlékeztetőt nem kapott meg (ebből 3 adagot MÁR megkapott), és egy élő vírusost. Sajnos a BCG-oltás is élő, „legyengített” kórokozót tartalmazó vakcina volt, és sajnos azután is leállt a kislányom légzése. NEM MERTEM KOCKÁZTATNI! 

Soha, egyetlen egyszer sem kaptunk tájékoztatást arról, hogy milyen oltóanyagot használtak, mi ellen akarják adni, milyen mellékhatások léphetnek fel. Oltáskor a tájékoztatás le lett tudva annyival, hogy miután beoltották, az oltási könyvet a kezembe nyomva közölték: lehet, hogy lesz egy kis hőemelkedés, esetleg borogassam be a szúrás helyét. Azzal mehettünk is. Nem ám, hogy 20 percig bent tartanák megfigyelésen – ráadásul úgy hogy minden alkalommal említettem, a kislányomnál valami bajt okoznak az oltások!

Hangsúlyozottan kértem tehát a már beadott vakcinák betegtájékoztatóját is, mire az orvosunk nagyon begurult:_ordítozott és rögtön oltásellenesnek – illetve oltástagadónak – bélyegzett meg. Ez nagyon meglepett, mivel nem ilyennek ismertem meg a doktor bácsinkat. Kértem, hogy legalább írja alá az oltások halasztásának engedélyezését, legalább a kivizsgálások időtartamáig ne tegyük ki felesleges veszélynek a kislányomat! Hisz nincs járvány, öt betegség ellen pedig megkapta a háromadagos oltássort! Nos, akkor még nem tudtam, hogy lehetetlent kérek. 

Az orvos közölte, hogy nem hajlandó az ÁNTSZ-szel harcolni – a gyermekemért sem – és különben is, vigyem a gyerekeimet oda, ahol tudnak segíteni rajtuk. Ezek után orvos nélkül maradtunk – a kicsik kartonjával a kezemben el kellett hagynom az orvosi rendelőt.

Mindeközben a védőnő folyamatosan zaklatott minket. Hazugságokat írt az általa vezetett adat-nyilvántartási kartonba. Olyanokat például, hogy ”az anya megfenyegetett levélben”?! Ezekről is – persze – csak utólag szereztem tudomást, amikor már hatósági zaklatás folyt ellenünk, és hivatalosan is kikértem a védőnő által vezetett dokumentumokat egy iratbetekintés során. Legalább megtudtam, miért bélyegeztek meg – és kinek is köszönhetem. Eddig a pontig tartott a bizalmam, hogy a hatóságok segítségemre lesznek a problémámban.

Nyilván lemondtam az – akkor még – szabadon és önkéntesen választható védőnői szolgáltatást. Ez a védőnő ellenséges volt velem, a családommal, és jelzőrendszeri tagságánál fogva – (vissza)élve hatalmával – egy regimentnyi hivatalt a nyakunkba uszított. 2017. január 1. óta pedig törvényileg kötelezve vagyunk mi mindannyian – szülők -, hogy a területileg illetékes védőnő szolgáltatásait igénybe vegyük. És ha nem vesszük: (szerintük) veszélyeztetjük a gyermekünket!

Mivel a védőnő feljelentett az ÁNTSZ-nél és a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál gyermekem veszélyeztetése – azaz a kislányom utolsó 2 oltásának a kivizsgálás időtartamára kérvényezett halasztása – miatt, a gyermekjóléti szolgálat is azonnal vizsgálatot kezdeményezett ellenünk. Hirtelen szerintük ugyanis olyan rossz anya lettem, hogy mindkét kiskorú gyermekemet veszélyeztettem. Pedig a kisfiam még választható, fizetős oltást is kapott! Azóta látom a közösségi oldalakon, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal – a védőnőket „ártónőnek” hívják az érintett szülők (tisztelet a kivételnek). Tehát az „ártónő” jelzése alapján a hatóságok azért ugrottak a családomra, mert szerinte a gyermekeim „krízishelyzetben” vannak, és azonnali gyámügyi intézkedést kíván a viselkedésem! „Szívük szerint” kiemelnék őket a családunkból (a veszélyből)?!

Mivel a gyermekorvos kivágott a praxisából – és vidéken élve nem találtam hirtelen olyan orvost, aki vállalta volna „problémás” családunkat –, a védőnőhöz pedig a hazugságai és „direkt jóindulata” miatt nem igazán akartam vinni a gyermekeimet, a kötelező státuszvizsgálatot nem volt kivel elvégeztetnem.  Nem gondoltam volna, hogy amennyiben a gyerek nincs magasságra, súlyra folyamatosan lemérve, azzal én – mint gondos szülő – veszélybe sodornám a gyermekeimet…. hisz oviba járnak, minden nap „szem” előtt vannak…

Innentől kezdve a folyamatos hatósági megfélemlítés és zaklatás nem ismert határokat. A választható védőnői szolgáltatás lemondásának időpontjától a mai napig tart az üldöztetésünk.

Az elmaradt státuszvizsgálatokat végül is saját költségen szakorvosi rendelőben ejtettük meg. A mi „védőnőnk” azonban nem akarta elfogadni a szakorvos által, önerőből finanszírozott vizsgálatokat! Ezért is jelzéssel élt a gyermekjóléti szolgálat felé, rólam – mint veszélyeztető szülőről. Szinte tragikomédia: a vizsgálatot elvégző orvos kiakadt a védőnőre, miközben a gyermekjólét elindította az új eljárást a védőnő jelzése alapján. Tehát állásfoglalást kértünk Odor Andreától (Országos Fővédőnő): megkérdeztük, hogy ha szakorvossal végeztetem el a kötelező státuszvizsgálatot, az megfelelhet-e a védőnő által elvégzett „státuszvizsgálatnak”? Olyan vizsgálatokra gondolok, mint: súlymérés, magasságmérés, lúdtalp- és látás-hallás vizsgálat.

Természetesen – tucatnyi jogszabállyal megtűzdelve – azt a választ kaptam, hogy megfelel! Furcsa, hogy ezért is harcolni kényszerültünk – de a „védőnőnknek” végén muszáj volt elfogadnia az eredményeket.

A gyermekjóléti szolgálat vezetője szerint – mivel nem néztem meg aznap az általa küldött emailt – nem vagyok velük együttműködő, és ezért újra és újra javasolja a védelembe vételt, ami azzal jár, hogy a lakásunkon rendszeren szemlét tartottak váratlan időpontokban megjelenve, felmérték vagyontárgyainkat, kutatták jövedelmi viszonyaimat. Az Óvoda igazgatójától és az óvónőktől több alkalommal is szakvéleményeket kértek, tulajdonképpen mindenhol azzal az indokkal, hogy veszélyeztetem a gyermekeimet. Kis településünkön elképzelhető egy ilyen komplex lejárató hadművelet eredménye…

És nincs még vége…. a védőnőnk 5(!) esetben élt újra és újra a gyermekjóléti ill. a gyámügyi szolgálat felé hamis jelzéssel (besúgó?). Ezen jelzések eredménye: három gyermekvédelmi esetkonferencia és kettő gyámügyi védelembe vételi eljárás. Annak ellenére, hogy minden egyes alkalommal – több tucat szakember helyeslésével – megállapításra került, hogy nem áll fent veszélyeztetés, a zaklatásnak nincs vége. Pedig gyermekeim sem testi, sem lelki fejlődésükben – immár hivatalosan megállapítottan – nincsenek veszélyeztetve általam, az édesanyjuk által.

A vezető óvónőt, az óvónőket, a gyerekorvosunkat is állandóan behívják minden esetkonferenciára. Az érintett részvevőknek is elegük van abból, hogy mindennapi munkájukat állandóan át kell szervezniük, a gyermekjóléti ügyintézők kívánsága szerint. Igyekeztek mindent elkövetni annak érdekében, hogy mindegy milyen áron – akár halálának árán is -, csak gyermekem a jogszabálynak megfelelően(!) „juszt is” be legyen oltva.

Voltunk a fővárosi védőoltási szaktanácsadóban is. Bár ne tettük volna! Szerintem, ha a gyermek nem lett volna velem, azt sem vette volna észre a tanácsadó doktornő! Minden kivizsgálás, minden allergiateszt nélkül – ránézésre – kimondta az ítéletet a kislányomra: oltható.  A kicsit elvittem két különböző egészségügyi intézménybe is alvás diagnosztikára – mert minden orvos az alvási apnoe (légzéskihagyása) diagnózist erőltette. Negatív lett a végeredmény: tehát nem alvási apnoéja volt, ahogy azt az összes orvos szerette volna nekem mindenáron bemagyarázni.

Most már két szakorvosi véleménnyel rendelkezem arról, hogy a kicsi belehalhat a következő oltásba. Az egyik egy külföldi szakorvostól, a másik egy hazaitól származik, aki hajlandó volt még a praxisát is kockára tenni a lányom érdekében. Ezúton is köszönöm Neki!

Külföldön, ahol nem kötelezőek az oltások, az orvosok bátrabban elismerik, gondolnak bele és le is merik írni, hogy ha az olthatósággal véleményük szerint probléma van. Nos, hazánkban a külföldi szakvéleményt – annak ellenére, hogy EU-s orvos írta külföldi rendelőjében, ahova kínomban vittem a kicsit (és Magyarország is EU tagország) – nem fogadta el az ÁNTSZ. Azért, mert nem magyar orvos írta – a magyar szakvéleményt meg azért nem fogadta el, mert szerinte a kezelőorvos nem kezelőorvos!

Eljutottam oda, hogy ha nem lehet meggyőzni a “hivatal” urait a félelmemről és ezáltal – jogi apparátussal és gyermekelvétellel fenyegetve – kényszerítenek arra, hogy egy valószínű halálos kimenetelű beavatkozást engedjek meg a gyermekemen, vagy kimenekülünk az országból (nem érdemli meg a jövőt ez az ország) vagy a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszem az ügyet! Két oltásunk hiányzott csak, mégis oltásellenesnek bélyegeztek, meghurcoltak, fenyegetettek, rám fogták, hogy veszélyeztetem a gyermekemet, úgy, hogy a fiam annak idején még választható, fizetős oltást is kapott. Akkor bezzeg nagyon jó anya voltam!

Számomra a legdöbbenetesebb az volt, amikor egy PhD főorvos ezt mondta a szemembe:

„Nagyon sajnálom magukat, de én többet le nem írom, hogy a gyermek az oltás miatt lett beteg! Emiatt most is bíróságra kell járkálnom! Értse meg, hogy itthon ezt nem lehet leírni. Abban tudok segíteni, hogy húzzuk az időt. Vagy menjenek el ebből az országból”

Ezek után mit tegyen egy anya, aki a gyermeke életét félti? Számtalan levelezésen, különböző nyilatkozat tételeken, fellebbezéseken (első/másodfokon is) túl vagyunk. Kislányom oltatásával most is ugyanott tartunk, ahol eddig. Az ÁNTSZ köti magát az idejét múlt, értelmetlen jogszabályokhoz! Miért nem számít, hogy ebben a “rendszerben” néhány gyerek életét, egészségét veszti? 

Nos, igen: az én lányom él. És mindenre képes vagyok, hogy megvédjem Őt egy olyan beavatkozástól, ami megölheti. Az energiámat nem a családomra fordítom, hanem a családomra támadó jelzőrendszeri tagokra kell fecsérelnem, akiktől meg kell védenem a gyermekeimet. Az utóbbi években a barátaim sorra elhagyják az országot, ismerőseim, mert féltik a gyermekeiket ettől a jogtalan, erőszakos rendszertől.

Maradok tisztelettel, aki voltam: egy igazát kereső, gyermekeit óvó édesanya!

 

Kép

One thought on “Mindez után mit tehet még egy anya, aki a gyermeke életét félti? Meneküljön, harcoljon tovább, vagy oltasson?

  1. Itt a harmadik szakvélemény:

    Dr. Világhy István:

    „csomó olyan kötelező, ami teljesen fölösleges”,
    „az ártalmatlan gyermekkori betegség erősíti, míg az oltás gyengíti az immunrendszert”,
    „rubeolánál nagy százalékban van a szervezetben ellenanyag, ha a teszt azt mutatja ki, hogy nincs, akkor a terhesség előtt legalább 3 hónappal kell beadni a nem kombinált(!) oltószert”.

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s