Tetanusz elleni védettség – oltás nélkül mind – meghal(t)unk?

Clostridium_Tetani.svgA tetanusz nem fertőző betegség, emberről emberre nem terjed. Populációs (nyáj)immunitásra nem számíthatunk. Az oltási kötelezettség tehát kizárólag saját (és gyermekeink) védelmét – szolgálná. Vizsgáljuk meg tehát a betegséget, és az ellene való oltást is!

Először is vessünk egy pillantást a tetanusztoxint termelő Clostridium tetani (C. tetani) baktérium tulajdonságaira: a talajban, bőrön, az állatok és emberek béltraktusában él. Számos különböző C. tetani törzs létezik, de ezek mindegyike ugyanazt a fajta toxint termeli. Ha ez a toxin bekerül az állatok vagy emberek központi idegrendszerébe, kialakulnak a tetanuszbetegség jellegzetes tünetei: merev izomgörcsök, például szájzár és a mimikai izmok görcse miatt beálló akaratlan mosoly, vagy az egész testre kiterjedő görcsös izomrángások. A C. tetani baktériumoknak oxigénmentes (anaerob) környezetre van szükségük ahhoz, hogy aktívak legyenek és termeljék a veszélyes toxint. A baktériumok oxigénnel (levegő) érintkezve rendkívül ellenálló és hosszú életű spórákká alakulnak át (ezek találhatóak meg a bőrön is). Maguk a spórák inaktívak és nem termelnek semmilyen toxint. A tetanusz kockázata elsősorban a C. tetani spórákkal vagy baktériumokkal szennyezett mély sebekből származik. Ha nem tisztítják és ápolják megfelelően ezeket, akkor az ilyen sebekben anaerob körülmény jön létre, ami lehetővé teszi, hogy a C. tetani spórák visszaalakuljanak aktív sejtekké, és elkezdjék termelni a toxint. A kialakult betegség rendkívül súlyos állapot, és az esetek kb. 10 – 30 %-ában halálos kimenetelű. A trópusi, meleg éghajlaton és a fejletlen, nem kielégítő higiéniával bíró területeken a tetanusz előfordulása napjainkban is magasabb. A betegségből adódó halálozás a fejletlen országokban nagyrészt az újszülötteket érinti – és a születés körülményeinek higiéniai hiányosságai illetve a köldökzsinór piszkos ollóval való elvágásának egyenes következménye. A jelenkor tudományos álláspontja szerint a betegség elleni védettség „egyedüli” üdvözítő módja a tetanusz toxoiddal történő oltás.

Az oltóanyagipar a baktériumokkal megtermeltetett toxinokat formaldehiddel „gyengíti”, és ezt az ártalmatlanított toxint (toxoid) teszik az oltóanyagba, amire a szervezet toxinellenes antitesteket termel. A feltételezések szerint ezáltal véd a betegség ellen. Az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve (A tetanusz – merevgörcs – fertőzés profilaxisa Infektológiai Szakmai Kollégium, Sebészeti Szakmai Kollégium, Országos Epidemiológiai Központ) hivatalos álláspontja szerint: „A tetanusz megelőzésére a rendelkezésre álló vakcináción alapuló profilaxis (megelőzés) megfelelő hatékonyságú, a profilaxis céljára alkalmazott vakcinák (toxoid), illetve humán antitetanusz IG beadásának kritériumai kialakultak.” 

Megjegyzés: amennyiben a sérülés előtti 10 éven belül nem kaptunk tetanusz oltást, az orvosi gyakorlatban emlékeztető oltást alkalmaznak sérülés esetén – a betegség kialakulásának megelőzésére. Kész ellenanyagot, TIG-et (tetanusz elleni immunglobulin) adnak megbetegedés esetén.

A hazai szakmai ajánlás szerint: „A nemzetközi gyakorlatban rögzítettek, és az ettől való eltérés egyrészt fokozhatja a tetanusz kialakulásának valószínűségét, másrészt szükségtelen alkalmazásuk felesleges költségekkel és mellékhatás kockázattal jár”. Az immunizációs sémát eszerint határozták meg: „Szabályosan immunizáltnak, azaz védettnek tekinthető, aki hat éves koráig minimum 4 oltást kapott. Az ilyen rend szerint oltottak gyakorlatilag 100%-ban védettnek tekinthetők, tetanusz antitoxin szintjük 0,01 NE/ml-t meghaladó”. 

A kényszerkötelezett oltásrendszer pikantériája 

A hazai szakmai ajánlás alapján is tudnak – sőt említik is – a túloltásból fakadó egészségügyi kockázatot. Hazánk gyermekei  – a 2004. szeptember 30. előtt születettek 3 évesen kapták meg a 4. emlékeztető (teljes védettséget adó) oltást, az ezután születetteink pedig már 18 hónaposan. Így a 6 éves és 12 éves korban kötelező tetanusz komponenses oltás – a hazai grémiumok által szakmailag alátámasztottan is – kimeríti a szükségtelen alkalmazás és szükségtelen mellékhatás kockázatának kitettség fogalmát is.

VALÓBAN a szülők veszélyeztetik a gyermekeiket, ha nem engedik beadni a szakmai ajánlások szerint SEM szükséges sőt, kockázatos oltást? paper-109277_1920

Nem vicc, hanem tragédia. A tetanusz komponenses hatodik osztályosoknak kötelező oltás elmaradását követően szülők immár azzal kell szembesüljenek, hogy a NAV fogja ”hivatásos állományú tag intézkedésével, kényszerítő eszközzel” kierőszakolni az „önkéntes” beavatkozást, és ennek minden veszélyét a szülő viseli. Magyarul a helyzet a következő: ezentúl fegyverrel kikényszerítik a nem szükséges és kockázatos oltást, majd ránk terhelik a felelősséget is. Mivel Magyarországon a mellékhatás bejelentési hajlandóság az európai átlagnak egytizede, valamint a bejelentéseket véletlen egybeesés indokkal a hatóság elutasítja, látszólag nincs mellékhatás, nincs is mód felelősségre vonni senkit. Nincs statisztikai nyoma másnak, mint a magas átoltottságnak, mellékhatás nélkül. Így biztonságos a kötelező kényszer-rendszer és így büszkén állhat Magyarország szakmai grémiuma példát statuálva a jól működő magyar járványüggyel – az egész világ előtt. Arról, hány és milyen típusú betegség okoz járványt, ne is beszéljünk, hisz úgysem vizsgálják a betegséget kiváltó ágenst, mert oltva vagyunk, azaz nincs rá szükség, nem lehetünk kanyarósak vagy nem köhöghetünk szamárköhögéstől, mindig „valami vírus” okozza a tüneteket és antibiotikumot írnak a baktériumos felülfertőzöttség elkerülésére. Anélkül, hogy bárki kitenyésztené, valóban miért betegek a gyermekeink.

A kérdés adott: csak az oltás – vagy nem csak az oltás véd meg a halálos betegség ellen?

Feltételezhető-e, hogy létezik a tetanusz ellen más védekezés, sőt, egyfajta természetes védettség is? Orvosi szakirodalmi cikkekben számoltak be arról, hogy az embereknél is jelen lehetnek C. tetani spórák a székletben (!), és a fertőződött személyek termelhetnek a baktériumokkal szembeni védekező immunanyagot. Magyarul a kórokozóval kapcsolatban álló személyek immunissá válnak anélkül, hogy tetanusz megbetegedés alakulna ki.

Galapagos szigetén, ahol Darwin megalkotta evolúciós elméletét, szintén végeztek a tetanusz elleni természetes immunvédettség meglétét igazoló kutatásokat. Állatokon és embereken is megerősítették a tényt, miszerint oltás nélkül is mindegyikük vérében jelen van a tetanusz toxin ellenanyaga – 2 fő még a klinikai betegségen is átesett, túlélte és magas természetes védettségi szintet hagyott hátra a betegség.   

Egy natív népcsoportnál (nem oltott populáció) végzett vizsgálatból az derült ki, hogy 200 személyből 197-nek volt tetanusz ellenanyag a vérében, a természetes védettség mértéke pedig korfüggő volt (az újszülöttek nem születnek védettséggel, a gyermekek pedig idővel szerzik meg a védelmet). Amennyiben az édesanyák tehát védettek lehetnek, az újszülötteiket és csecsemőiket szoptatással megvédhetik a betegség ellen, s ahogy a gyermek növekszik, a természetes immunitás nála is kialakul.

oltas_illuzi

Dr. T. OBUKHANYCH immunológus Oltás Illúzió című könyvében külön fejezetet szentel ennek a kérdésnek. Az 1920-as években egy kutatócsoport dokumentált kísérletekben mutatta be a tetanusszal szembeni természetes immunitás megszerzésének módját. A tetanusz elleni természetes immunitást egyszerűen azzal érték el, hogy az állatokat C. tetani spórákat tartalmazó takarmánnyal etették. Miután hat hónapon keresztül fogyasztották ezt a táplálékot, az állatok szervezetében a spórákkal szembeni természetes antitestek (agglutininek) termelődtek, sőt egyes állatoknál toxinellenes antitestek is. A tetanusszal szembeni immunitás a vizsgált tengerimalacokban olyan mértékű volt, hogy a nem megfelelően ápolt sebekbe szándékosan bevitt tetanusz-spórák hatására a már immunis állatoknál nem alakultak ki tetanuszos tünetek, a kontroll állatoknál viszont igen. Azonban a természetes immunitás  törzsspecifikus volt, azaz adott (etetett) baktériumtörzs(ek) ellen alakult csak ki védelem, más változatai ellen nem – az állatoknál ugyanis tetanuszos tünetek alakultak ki, ha a sebeiket egy nem egyező törzsnek a spóráival szennyezték.

Ezen túlmenően ebben a vizsgálatban azt is igazolták, hogy a tetanusszal szembeni természetes immunitásnak semmi köze a toxinellenes antitesthez – amelyet a tetanusz toxoid vakcina használata eredményez. 

Sikerült-e kiirtanunk a tetanusz baktériumot agyonsterilizált civilizációnkban?

Ha igen, akkor miért és honnan vannak még napjainkban is tetanuszos esetek? Vagy inkább együtt élünk környezetünk tetanusz baktériumaival, és természetesen immunizálódtunk ellenük?

Az Arizona Egyetem kutatói kimutatták, hogy egy telefonon akár tízszer annyi gyomor-bélrendszeri betegséget okozó baktérium található, mint egy átlagos WC ülőkéjén. Tehát könnyedén találkozunk a kórokozókkal annyiszor, hogy megbetegedés nélkül is védettséget szerezzünk ellenük!

Hogyan segíthetjük a természetes immunitás folyamatát? Sérülés esetén mit tegyünk, ha félünk a betegségtől?

Le kell szögezni, hogy a sebek megfelelő tisztítása és fertőtlenítése a legfontosabb mindenek felett, oltva és oltatlanul egyaránt! A mély sebek kitisztítása, a pihenés és a sebkörnyék óvatos masszírozása vérbőséget eredményez – azaz oxigéndús környezetet, amely mindenképpen elősegíti a gyógyulást. Amennyiben a mély seb idő előtt behegedne, óvatosan dunsztolhatjuk, hogy megelőzzük a bezáródást és amíg belülről nem gyógyul meg teljesen, levegőzhet a seb, azaz a tetanusz baktérium nem tud toxint termelni. A vizsgálatok szerint ezen felül az úgynevezett agresszív immunnutríció (megemelt tápanyagok mennyisége) is segíti a természetes gyógyulás folyamatát.

Agresszív immunnutríció – a tetanusz intravénás C-vitaminnal történő kezelése

1984-ben Bangladesben végeztek egy kontrollált, de nem randomizált (véletlenszerű) klinikai vizsgálatot a C-vitaminnal történő tetanuszos betegség kezelésének értékelésére. A vizsgálatban a C-vitamint nem kapó kontrollcsoport tagjait a szokásos módon látták el, többek között a következőket alkalmazva: TIG (humán tetanusz elleni immunglobulin), antibiotikumok és nyugtatók. A tesztcsoportban a betegek a szokásos ellátás mellett napi 1 gramm iv. C-vitamint is kaptak . A sima, hagyományos kezelést kapó kontrollcsoportban a betegek mintegy 70%-a halt meg. A C-vitamint kapó vizsgálati csoportban, a 12 évesnél fiatalabb betegek 0%-a, és a 12 év fölötti betegek mintegy 30%-a halt meg.

A Mikrotápanyagok szerepe a sebgyógyulásban (2009/8, Magyar Családorvosok Lapja, Dr. Lukács és társai) klinikai kísérlet végzése után számolnak be arról, hogy „a betegek tápláltsági állapota nagymértékben befolyásolja a műtéti sebek, illetve minden más seb gyógyulási hajlamát is. Kóros tápláltsági állapot esetén (malnutríció) a sebgyógyulások szövődménye nő. Bizonyos, úgynevezett immunmoduláns (immunrendszert megsegítő) tápanyagok: arginin, glutamin, omega3 zsírsavak, nyomelemek (cink, réz), és vitaminok (C, A, E, D, K) képesek a sebgyógyulás különböző szakaszaiban az általános gyulladásos válaszreakció kedvező befolyásolására.” Ráadásul a terápiás immunnutríciónak a kórházi kezeléseket tekintve költségcsökkentő hatása is van, ugyanis a kísérletben az elvégzett sebészeti műtétek szövődményei is egyértelműen csökkentek!

Mit mesél a történelem – avagy kockáztatunk-e a nem oltással?

Edsall 1959-ben már közzé tette a JAMA nemzetközi orvosi folyóiratban a tetanusz oltások hatékonyságának cáfolatáról szóló eredményeit: a tetanusz toxoid vakcinát elsőként 1924-ben kezdték alkalmazni a katonaságnál és a rendőri erők kötelékében – azzal a nemes céllal, hogy megelőzzék a háborús sebesülésekből adódó tetanusz betegségek kialakulását.

A II. Világháborúban  5 amerikai katona halt meg a betegségben, egyikük teljesen immunizált volt, a többiek részben oltottak (Edsall. G.; Specific prophylaxis of tetanus. JAMA, 1959; 171 :417-27).  A betegség túlélői közt az egyik fele teljesen immunizált volt, a másik fele pedig részlegesen immunizált. A brit katonaságban a II. világháború alatt 22 tetanuszos megbetegedés történt, akiknek a fele sajnos belehalt a betegségbe – és mindegyikük részlegesen oltva volt.

Az USA járványügyi hivatalának (CDC) hivatalos oldalán az alábbiak olvashatóak a betegség előfordulási adatairól:  

Az 1940-es évek végéig az USA összlakosságát tekintve éves szinten kb. 500-600 eset fordult elő, és ennek az évtizednek a vége felé már csecsemőpopulációkban is univerzálisan alkalmazták a vakcinát. 1940 után a bejelentett esetek száma folyamatosan tovább csökkent, ekkor vált egyáltalán kötelezően bejelentendő betegség-adattá a tetanusz megbetegedések előfordulása is. A ’70-es évek közepétől már csak 50-100 esetet jelentettek évente.

Amerikában 8 év alatt (2001-2008) mindössze 233 db tetanuszos megbetegedés történt. Az összes megbetegedett személy 40%-a rendelkezett lekövethető oltási státusszal, ebből 57% oltott volt (egy oltás: 28%, három oltás: 5%, négy vagy több oltás: 24%). A három vagy több oltást megkapók között 24% a betegséget megelőző 10 éven belül kapta meg emlékeztető oltását. Az ismert oltási státuszú betegek 41%-a soha nem kapott oltást. A 233 esetből 197 esetben ismertek a következmények, ezen hozzáférhető adatok alapján a betegség halálozási aránya 13%-os értéken állapodott meg. Fontos megjegyezni, hogy az intravénás droghasználók vagy egyéb szúrt sebet okozó, injekciós kezelést kapó (pl. diabeteses, fogorvosi kezeléseken részt vevő) személyek köreiben ennek a betegségnek is – mint sok másnak – nagyobb az előfordulási esélye. Az összes 233 tetanuszos betegből 195 páciensnél volt ismert a betegek kórtörténeti orvosi anamnézise, 30%-uk diabetes betegséggel küzdött és 15%-uk intravénás droghasználó volt.                                                                                        

Kérdéses az is, hogy a toxoid tartalmú oltás valós védettséget adhat-e?

tetanus_intro

Az orvosi szakirodalomban számos olyan tetanuszáldozatokról szóló (a halálos eseteket is ideértve) esetbeszámoló olvasható, amikor a betegek be voltak oltva, és magas volt a védő hatású antitoxikus antitestek szintje a vérben.

Passen 1988-ban (Clinical tetanus despite a protective level of toxin-neutralising antibody. JAMA, 1988; 25519:1171-3) leírja, hogy nincs abszolút vagy egyetemes meghatározása a védettséget adó antitest szint mértékének, tekintve hogy ennek meghatározására a mai napig állatokon mért eredményeket használnak, az embereken végzett kutatások eredményei hiányosak és a megfelelő analízisek lefuttatásához nem elégségesek. Vieira és társai (Vieira, B.l.; Dunne, J.W.; Summers, Q.; Cephalic tetanus in an immunized patient. Med J Austr. 1986; 145: 156-7) megerősítik e feltételezést: „a minimális védettségi szint tulajdonképpen egy tetszőleges és önkényes meghatározáson alapul, és nem garantálja minden páciensnek a védettséget”.

A Crone és tsa által végzett vizsgálatban fény derült egy másik titokra is: a betegség természetes módon történő átélésekor a szervezet által termelt tetanusz neurotoxin az a tényező, amely a valódi védettséget biztosítja a betegség ellen, míg a vakcina által kiváltott tetanusz toxoid ellenanyag-termelés sajnos nem minden esetben képes védettséget nyújtani.

Dr. Kris Gaublomme belga orvos tudományos értékelésében többek közt bizonyítékkal szolgál arra, hogy három megbetegedett személy esetében magas antitoxin-szint ellenére lettek tetanuszos betegek páciensek, egyikük bele is halt a fertőzésbe, ketten pedig betegségük előtt egy éven belül lettek beoltva.  

Peebles adatai alapján, folytatja Dr. Kris Gaublomme, a rutin oltási séma hatékonysága és szükségessége is megkérdőjelezhető. Ugyan Peebles a 4 dózisú alapimmunizálási sémát támogatja, eredményeit azonban 1966-os amerikai adatok alapján, 235 tetanusz megbetegedés adatait használva számolta ki. 34 olyan újszülöttkori tetanusz fertőzés is részét képezte adatbázisának, akiket oltással sem lehetett volna megvédeni. Peebles saját számításai szerint a nem oltottak közt a tetanusz előfordulási esélye 1 a 300.000 személyből – tehát munkába menet átkelni az úton nagyobb veszélyt jelenthet számunkra, mint a rettegett tetanusz.

Kibabrál-e velünk a tetanusz – vagy inkább az ellene való oltás?

Amennyiben sebesülésünkkel orvoshoz fordulunk és 10 éven belül nem kaptunk oltást, rutinszerűen azonnal beadják az emlékeztető vakcinát a betegség ellen. Dr. Gaublomme tudományos értékelése szerint sincs sok értelme tetanusz oltást adni sebesülés után – mivel csak az oltás utáni 4. napon emelkedik meg csupán az antitest szint a „védelmet adó érték” fölé.

1984-ben egy zavaró megfigyelést tettek közzé: 11 egészséges embert oltottak be tetanusz ellen (emlékeztető vakcinával), és a T-sejteket (immunrendszer emlékező sejtjei) figyelték meg az oltások után. Az immunmemória sejtek száma egyértelműen lecsökkent, 4 esetben olyan szintre, mintha AIDS-es betegek lennének (Eibl, M.M.; at al Abnormal T-Lymphocyt subpopulations in healthy subjects after tetanus booster immunization. NEJM, 1984; 310/3:198-9).  Épp elég tudományos bizonyíték mutatja, hogy a túl gyakran alkalmazott tetanusz emlékeztető oltások is gátolják vagy legalábbis megzavarják az immunrendszer normális működését.

Az IOM (Institute of Medicine – Orvosi Intézet, USA) értékelése szerint a tetanusz és diftéria toxoidot tartalmazó vakcinák ok-okozatban bizonyítottan képesek Guillain Barre Szindrómát okozni oltási mellékhatásként.

Azonnali – és fokozódó – vagy kései allergiás reakciók is felléphetnek az oltás után, a tetanusz oltás bármely összetevőjére fennálló érzékenység esetén (alumínium, formaldehid, toxoid, neomicin, sztreptomicin stb). Mivel azonban a tetanusz oltást gyermekeink esetében többkomponenses vakcinákkal adják – 3 vagy 5 betegség ellen egyszerre – nehéz kivizsgálni és kimutatni, mely komponens lehet a felelős a nem várt reakciókért. A fokozódó allergiás reakciót a hazai szakma is leírja a már említett tetanusz profilaxisban:

„3.6.2. Oltási reakciók, mellékhatások: – Adjuvánsok kiváltotta reakciók: A beadott vakcina dózisok növekvő számával egyre kifejezettebb reakcióra lehet számítani. Bár kialakulását az adjuvánsra vezetik vissza, mégis nem alumínium, hanem toxoid specifikus IgG mutatható ki.”

1994-ben McComb (McComb, J.; Levine, L; Adult immunization : II. Dosage reduction as a solution to increasing reactions to tetanus toxoid. NEJM, 1961 265:1152-3), tapasztalatai szerint a Nemzeti Gárdában 3 évente kötelező újraoltás következménye az lett, hogy az idősebb tagok közt sokan szenvednek komoly mellékhatásokat a tetanusz toxoid emlékeztető oltásaiktól, akiknek 4%-uk bele is halt az oltási szövődményekbe, míg 6%-uk maradandó károsodást szenved. Ezek a mellékhatások éppúgy az emlékeztető adagok hatására – mint az alapimmunizálási sémánál – előfordulhatnak.

Akut és késleltetett allergiás sokkszerű reakciók, sőt asztma is kialakulhat tetanusz oltások következtében (Fischmeister, M.; Akute Reaktion nach Tetanustoxoid-lnjektion. Dtsch. med. Wschr., 1974; 99/550)

2018. január 17-én a fiú tetanusz elleni emlékeztető oltást is kapott (DTP + Agyhártyagyulladás + HPV) – és nem tudni, melyik komponens okozta késleltetett allergiás reakcióját

 

A tetanusz oltásától elszenvedett lassú mellékhatás egyik formájáról Jan DeGrandchamp saját történetét osztja meg velünk: évekig küzdött egy tetanusz oltást követően egészségéért és sajnos a tehetetlen és az oltás szerepét elsunnyogó orvosaival is. Végül megkapta a diagnózist: autoimmun perifériás neuropathia – a Guillain Barre Szindróma egy gyakran félrediagnosztizált dokumentált oltási mellékhatás formája.

Az (ál)tudományban ma tapasztalt – többek közt a tetanusz kezelésével és megelőzésével kapcsolatos oltási dogma – a kettős mérce – az oltásreform blog íróit is foglalkoztatják. Ezúton köszönjük meg a témában nyújtott segítségüket. 

 Kép1, Kép2, Kép3, Kép4Kép5

 

One thought on “Tetanusz elleni védettség – oltás nélkül mind – meghal(t)unk?

  1. Gratulálok, remek egy összeállítás. Minden szülönek és minden oltó orvosnak el kellene olvasni.
    A tetanusz oltás tiszta logikátlan ÖRÜLET, ami nem tudományos alapon, hanem a DOGMA és a HIT alapján él tovább. Teljességében szükségtelen, károsítva a beoltottakat. Ha a sebet kitisztították és jól vérzett, nincsen szükség semmiféle oltásra.

    Liked by 1 person

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s